Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig
Hogy egy miinek annyi másolata van, mutatja, hogy valami szempontból nagy jelentősége volt. Ezen jelentőséget pedig azáltal nyerte, mert talán még a deézsi egyezkedéssel is lojálisabb volt a Krisztus imádása és segítségül hívása szempontjából. 1872-ben latin nyelven, 1845-ben magyar nyelven az egyház kiadta és konfirmáció alkalmával a diákok éppen az 1890-es évekig ezt is felmondották. Ezután ezen konfesszió felmondása elmaradott. Ezeknek ismertetése után rá kell térjünk a 18. század egyik legnagyobb teológiai alkotására, Szentábraháminak »A keresztény hittudomány összege az unitáriusok értelme szerinj« című müvére, amely az ő életében még latinul e címen jött létre: „Systema Universiae Theologiae Christianae." A szerző életében még csak gondolni sem lehetett a kiadásra, csak a szabadabb időben, II. József alatt legfelsőbb engedély megnyerése mellett ki is nyomatták. A Szentábrahámi müve az unitárius szellemnek egyik kiváló képviselője, amélyet a teljesség, a szellem, a logikai összefüggés szempontjából méltán nevezhetünk a legfontosabb szimbolikus iratunknak. Ez a mü az, amely magára vonta Dr. Masznyik Endre pozsonyi teol. tanár figyelmét is, aki Szentábrahámit 18. század egyik legnagyobb dogmatikusának nevezte. Bizonyos, hogy meglátszik rajta az a kor, amely az unitárius vallásra megsemmisítő befolyást akart gyakorolni, de megállapítható az a hit, és a bölcsesség is, amely életre hozta ezt a nagy művet. Mielőtt azonban a mü méltatására átmennénk, hadd lássuk a tartalmát. A bevezetésben a hittudomány zsinórmértékét a szentirásban találja meg, mert a szentirás igaz és isteni. „A szent Írók olyan dolgokról Írtak, melyek a távol fekvő országokban s nem is évszázakkal előbb, hanem jelenlétükben történtek, — mely körülmény a történelmi tény ismerésének legnagyobb bizonyítéka. Ez egyszerű irók semmiféle nyereség, dicsőség vagy élvezet reménye által sem indítva, sőt saját fogyatkozásaikat sem titkolva írtak s Írásaikért gyülöltetést, üldöztetést, halált is szenvedtek. A zsidók és a pogány irók közül sokan a történeti tényeket éppen úgy adják elő, mint ők. Minthogy tehát a hazudozásra semmi okuk sem volt, a nem hazudásra pedig igen fontos ok volt a saját veszélyük: biztosra vehetjük, hogy nem hazudtak.“ A Szentirás isteniségét s Istentől való eredetét igazolja az, hogy a Szentirás az Istentől belénk oltott ter— 91
