Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig
szeretetik, az Úr Jézusnak érettünk való keserves szenvedését, hálaadással magasztaljuk az igaz Hitben, szent szeretetben való egyezségünket, egy kenyérből és egy borból való részesülésünk által és a Krisztusban minnyájan egy testé-való létünket és ezek által jövendőben az Istennel, és az Krisztussal való egyesülésünket megbizonyittyuk. Az Úr Vacsorájával élni annyit tészen, mint az Úr Jézusnak érettünk meg-törettetett testét jedző kenyeret enni és ugyan érettünk ki-ontatott vérét ábrázoló bort innya az ,ő emlékezetire. Mivel minden emberek, valakik Ádámtól származtak az ó Törvényben az bűn alatt voltának és a vétekre igen hajlandók; úgy mü is ma minnyájon igen vétkesen vagyunk, és az Istennek bűn bocsátó irgalma nélkül szűkölködünk. Meg-igazulunk pediglen a Könyörülő Istennek ingyen való kegyelméből az Ur Jesus Kristusban való igaz Hit által, mely jóságos cselekedetekkel ékesittetett a mellyek nélkül a hit meg-holt, amely hit az Istentől mi nékünk tulajdonittatik igazságul, hogy az. által az Istennek kegyelméből az Jesus Kristusban bűneinknek bocsánattyát és örök életet nyerjünk. Hiszszük mindenek bűnök bocsánattyát és üdvességét, valakik az Ur Jesus Kristusban való igaz Hit által, szent és istenes élet által, azt az Istennek ingyen való kegyelméből várjuk és szüntelen való könyörgésekkel óhajtjuk. Hisszük s valljuk minden embereknek az utolsó napon mind jóknak, mind gonoszoknak fel-támadását és az Ítéletre való állitatását, hogy elvegye, ki-ki jutalmát a Kristustól, annak a mint cselekedett a testben, jót vagy gonoszt. Hisszük, hogy a Mindenható Ur Isten világ Fundamentu-mának fel-vetése előtt az ő Szent Decretumában el-végezte és az utolsó időben ki-jelentette, hogy minden emberek valakik a Kristusban igazán hinnének az Atyának akarattyát cselekednék, az Istennek Evangéliomában ki-adatott Szent Törvénye szerént élnének, mind azok üdvezüllyenek, és az igasságnak isméretére jussanak. Valakik pedig a Kristusban nem hisznek s bűnökben meg-általkodnak, az Istentől eltávoznak, el-kárhoznak. Dehogy a Jó Isten minden népekből, Nemzetségekből, Vallásokból nyelvekből, rendekből, bizonyos személyeket örök időknek előtte meg-változhatatlanul, azok akár jók, akár gonoszok legyenek, az örök életre választott volna: ezeken kivül mindeneket, sőt a világnak nagyobb részét (ha örökké könyörögnének-is és soha semmi bűnt nem cselekednének is), az örök kárhozatra vetette volna; mü az olyan rendelését az Istennek a Szent írásból nem tanultuk. Jóllehet az Úr Jézus Krisztusnak, halála, szent Vére a mü Váltságunknak ára olly drága, méltóságos és megbecsülhetetlen, melyél nékünk soha nagyobb és drágább kincs nem adattathatott volna; mert az által lőtt váltságunk, bűneink bocsánattya és idves— 85 —
