Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

Az unitárius név és álláspont

ábrahámiéban. Priestley egyes kérdésekben materiálista volt, ami élesen ellenkezett teológiai nézeteinek legnagyobb részével. A Szentábrahámi müve pedig ilyen hiányban nem szenved.1

A Jézus Krisztusról való helyes felfogás kialakulása csak a 19. században történhetett meg. Ez a század pontosan megállapította, hogy a Jézusról való történetekben, a személye körüli harcokban mi a valóság, mi a képzelet és mi a spekulációval rája aggatott tan. Megbecsülhetetlen munkát végzett ezen a téren az úgynevezett biblia kritika. Az amerikai unitáriusoknál Channing E. Vilmos vitte bele az unitárius vallás igazságát a nagy világ közvéleményébe. Ma sem tudja minden unitárius, hogy Channingtől mit tanult. Nemcsak a magyar nyelvre lefordított beszédeit és essayit olvashatjuk, hanem a Kriza János által forditott, de név nélkül először 1845-ben kiadott „A keresztény vallás elemei kérdésekben és feleletekben az unitáriusok értelme szerint“ kis káté Channing müve. Azt hiszem nem csak nekem, hanem még sok unitárius léleknek feledhetetlen emlék ez a könyvecske. Kár, hogy most már csak egyeseknek és könyvtáraknak van meg a birtokában. Ennél szebben és világosabban, mint ahogy a könyv teszi, még senki sem foglalta össze az unitárius hitelveket. Ebben is van azonban olyan ha más formában is, mint a szociniánus (rakowi) kátéban, „Reméled-e, hogy az Idvezitő ur Jézust valaha meglátod? Igen is; mert őt rendelte az Isten itélőbiróvá, hogy az emberi lelkeket megítélje a végső napon; ö fog engem is egykor megítélni a szerint, amint az életben cselekedtem jót vagy gonoszt.“2

Az igazság azonban fokozatosan odaérett, hogy ma már Jézusban a teljesen igaz, tiszta embert, az Isten akarata szerinti embert, ahogy némelyek nevezik: az isteni embert ismerhessük meg. A Jézusról alkotott felfogás szoros összefüggésben van a megváltás tanával. A keresztény teológiába becsúszott egy Jézus tanításaival ellentétes tan az eredendő bűnről. Ez az Ádám bűne. A bűn tehát egyetemes, az ember akaratától független szerencsétlenség. Ezt a bűnt a Krisztusnak, aki az Istenségnek egyik személye, moshatta csak le a saját vérének kiontásával. Aki ebben hiszen, az megnyeri a bünbocsánatot és az örök üdvöt, aki nem hiszen, az elkár-1 Pristleyre nézve lásd The Inquirer 1933 111. 11. számát.

2 A keresztény vallás elemei 24 k.

11