Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig
váltónk, arról már fönnebb megemlékeztünk s igy látjuk, hogy nem vére hullásával, hanem példaadásával, tanításaival váltott meg minket s az úrvacsora vétel is arra késztet, hogy oly életet éljünk, ami által Krisztus csakugyan megvált minket. Amint ezen ismertetésből is látszik, Árkosi Benedek nem akarta csupán elmondani az unitárius hitelveket, előszámlálni a hittételeit egyszerű bemutatásra, hanem az unitárius vallás tartalmát bensőséges vallásos érzéstől áthatott reflexiókkal szőtte át. Ez még jobban kiviláglik akkor, ha átlapozzuk, áttanulmányozzuk az egész könyvet, midőn a kifejtett teológiai álláspontot mindenütt benső imádságokkal, szívből jövő elmélkedésekkel szövi át. Árkosi Benedek két célt igyekezett szolgálni; egyiket, hogy az unitárius hittani rendszerről egy munkát állítson ki; a másikat, hogy ezen teológiai munkát benső vallásos tartalommal megtöltse. Ö sem ment a teológiai vitatkozásoktól, de a korábbi hasonló munkákhoz hasonlítva, úgy szólva vita sincsen benne, annyira a benső érzésre alapítja munkáját. Azt a célt azonban, hogy művét kinyomtathassa, nem érte el s emiatt nem került a nagy világ forgalma elé, nem lett céltáblája a külömböző ellenséges rohamoknak, mint az Enyedi György müve. Az egyházban azonban a szorgalmas másolók igyekezete folytán közkézen forgott s egyike volt azoknak a müveknek, a melyekkel az unitárius szellem annyi ellenséges áramlatnak tüzét állandóan élesztgették. Nem volt annyira tudós és vitatkozó mii, mint az Enyedié, de vallásos mélységben erősebb, a vallás lényegéhez közelebb álló. Az unitárius egyház még adós azzal a feladattal, hogy Árkosi Benedeket igazán, érdeme szerint méltányolja. Másik nevezetes müve az unitárius hittani irodalomnak (nem a fejlődésnek, mert az megállóit a censura következtében) a Koncz Boldizsár Kátéja. Még 1670-ben felszólította volt Apafi Mihály fejedelem az unitáriusokat, hogy a deézsi egyezkedés alapján készült vallástételt mutassák be. A székelykereszturi zsinaton a Koncz Boldizsár kátéja mellett döntöttek, de nem egyhangúan, mert a zsinaton a Káté tartalmával sokan nem voltak megelégedve, teljesebbet kívántak volna, amint az Uzoni Fosztó történetéből látszik. A cenzúra azonban nem fogadta el kinyomatásra. Azzal a megjegyzéssel utasította el: „Többet kellene ahhoz adni, a dologhoz mélyebben is nyúlni, ha ki kellene nyomtatni.“ Az unitáriusok a vallásszabadság klasszikus földjén nem nyomathattak könyvet éppen a század — 72 —
