Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

Az unitárius reformáció föllépése

mai teológiai ismeretek nyomán látjuk, de már olyan szempontot vetett fel, amelyet csak a későbbi kor tudott megoldani. Még alig volt húsz éves ez a szenvedélyes spanyol, midőn a szentháromságnak bi iliaellenes voltát fölfedezte s az ellen könyvet irt,1 amelyben oly keményen támadta ezt a tant, hogy a következő évben már egy újabb könyvecskében előbbi kifejezésein enyhiteni kellett.2 Servét Mihály árianus nézetet vallott, de nem volt Áriusnak szolgai utánzója. Szerinte is, Kiisztus nem örök Isten, csak Istennek első teremtménye, első Ádám, aki a teremtéskor már megvolt s a születésekor második Ádáin nevet adott neki. Legnagyobb és legjelentősebb müvében: A kereszténység visszaállításában részletesen kifejtette tanait, amely munka már sokkal világosabb és határozottabb a „Szentháromság tévedéseinél“, de ebben is megállapítható, hogy ámbár a szentháromságot rettenetes tévedésnek hitte, Jézus istenségétől és imádásától egyáltalán nem tágított. A máglyák lángjai között igy kiáltott föl: Jézus, az örök Isten fia, könyörülj rajtam. Jézus nem örök Isten, hanem első teremtmény, a logosz, az első Ádám, aki által mindenek lettek és aki szintén imádandó, mint az atya. A Szent Ágoston tanításának egyik fontos pontját, melyet a kereszténység egyik alaptételének tartottak: a szentháromságot a legerősebben támadta, de általában elfogadta az ember származására vonatkozó Ágoston-féle tant. Servét tana tehát csak egy fokozat az unitárizmus kifejlődése felé, ámbár nagy tudományával, fanatikus lelkesedésével, bátor kritikájával, a fölfedezett igazságáért életét is odaadó hősies önfeláldozásával a keresztényi erényeknek igazi mintaképe lett s a schampel-mezei máglya fénye még századok múlva is feléje fordította a figyelmet. A Servét élete, munkássága és vértanúhalála egy hatalmas és félreérthetetlen tiltakozás lett a vallási üldözés és dogmatikus türelmetlenség ellen.

A vallási türelmetlenség hazája, Spanyolország megszülte Servét Mihályt a világ számára, hogy a vallásos életnek újabb irányt adjon ; az isteni gondviselés arról is gondoskodott, hogy éppen a pápaság közvetlen közelében, Olaszországban üsse fel a fejét az az irányzat, amely az orthodox és változtathatlannak tartott tanokkal szemben felvette a harcot. A vicenzai társulatra gondolunk, melynek

1 De Trinitatis Erroribus.

2 Wilbur i. m. Wallace; Antitrinitarian Biography I. k., 396-461.- 18