Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig
tek, miáltal mikor előállottak úrvacsorát venni, botránkozást okoztak, mi többször előfordulván, arra birta a keresztényeket, hogy azt délelőtti időre határozták, mikor minden becsületes ember józan szokott lenni. Ez által az úri szent vacsora célja is el van érve. Mi az úri szent vacsora célja ? Az, hogy azáltal a keresztény hitben való állhatatosságunkat megbizonyitsuk, hogy Jézus nevét emlékezetben tartsuk s ezáltal az ő keserves szenvedéseire s ártatlan halálára reá emlékezzünk, hogy a keresztényi egyezségnek és felebaráti szeretetnek fenntartására magunkat elhatározzuk. Az urvacsorávali eléssel miképpen bizonyítjuk meg keresztényi hitben állásunkat? ügy, hogy nyilvános fogadásokat teszünk, melyek szerint a keresztségben lett lekötelezettségünk következtében keresztényi szent életben, istenhez méltólag jutni törekedtünk. Miért kívánta Jézus a maga nevét emlékezetben tartami Azért, hogy az ö példája követésére felbuzditassunk s a milyen jó ő volt, mi is olyan jók lenni igyekezzünk : — az ő ártatlan élete legyen vezércsillagunk az erényekre s az ő béketürése példányképünk a szenvedésekben. Miképpen emlékezünk az úrvacsorában a Jézus szenvedéseire és halálára ? Úgy, hogy mikor a kenyeret vesszük, az jut eszünkbe, hogy valamiképpen az a kenyér meg van törve vagy vagdalva: aképpen töretett meg egykor a zsidók által a Krisztus teste is. Mikor pedig a bort vesszük, a jut eszünkbe, hogy valamiképpen töretett meg egykor a zsidók által a Krisztus teste is. Mikor pedig a bort vesszük, az jut eszünkbe, hogy valamiképpen az a bor kitöltetvén, a nép között széjjel osztatik, azonképpen osztatott ki egykor a Krisztus vére is miáltal a keserves halált szenvedte a keresztfán. Jézus azt mondván a kenyérről: ez az én testem, — a borról: ez az én vérem, nem-e azt kell hinnünk, hogy a kenyér a Krisztus teste, a bor a Krisztus vére ? Éppen nem; mert Krisztus, mikor az úrvacsora szerzésekre azon szókat mondotta, akkor még teste nem volt megtörve, sem vére kiontva, hanem természetes ép testtel állott tanítványai előtt: és igy csak hasonlítás szerint szólott Jézus, mintha mondotta volna: Valamint én ezen kenyeret megtöröm előttetek, az én testem is úgy fog megtöretni; amint ezen bort kitöltőm néktek, úgy fog az én vérem is kiontatni, kevés idő múlva. Ezek szerint a kenyér és a bor csak emlékeztető jegyek a Jézus halálára és ábrázolások. Az úrvacsora miképen indít a keresztényi egyezségre minket? Úgy, hogy az ugyanazon egy kenyérből és borból való részesülés alkalmával úgy kell a szent asztalnál egymást néznünk, mint testvéreinket, mint egy atya gyermekeit, egy háznak népeit és mint egy asztalnak vendégeit: mert ezen gondolat leginkább felindit az egymás szeretetére s az egymásközti egyezségre. — 106 —
