Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)

Harmadik rész: Isten országának alapítójáról: a Krisztusról

keinket és a gonoszokat illetőleg, melyből nyilván van, hogy Jézus az Isten országához is szükséget s küzdelmet kötött, de a kik Istenben bíznak és hozzá folyamodnak, azok a szükségek és kísértések között is megállanak, mert az Isten erős és mindenható; övé az ország, a hatalom és a dicsőség.

Általában e rész a hegyi beszédnek legszebb része s intésül szolgál mindennemű képmutatás ellen.

e) Az ember szeretetének tárgya csak egy lehet, nem lehet az Istenne'k is, a világnak is egyszerre szolgálni. E gondolatot fejti ki Jézus tovább a hegyi beszédben, (6, 24—34), aztán int a hiában való gondoktól, melyek miatt nem egyszer epesztjük magunkat. Az embernek kevés kell arra, hogy meg legyen elégedve, különben is a boldogság nem áll a sok vagyonban Isten minden teremtményéről gondot visel. A munka szükséges, de az embernek Istenben is biznia kell, különben a verejték elveszti édességet s a munka csakugyan átokká lesz.

f) Mások iránt legyünk szelídek, magunk iránt pedig szigorúak. így tanít tovább Jézus a hegyi beszédben. (7, 1 — 14). Fontos elv, melynek az életben rendesen éppen az ellenkezőjét gyakoroljuk, mert mi a mások hibáit többnyire megnagyobbítjuk, a magunkét pedig kisebbítjük. Az Isten országában ennek nem szabad igy lenni. Itt a szeretet kell, hogy uralkodjék mindenekben. A szeretet azonban nem zárja ki a mások tettei felett való Ítéletet, csakhogy soha se felejtsük el, hogy mi csak a tettet magat látjuk, az indokot pedig nem, pedig ez a fődolog, e péikül helyesen ítélni nem lehet. A tettek indokát csak mi magunknál láthatjuk, éppen ezért magunk iránt szigoruabbaknak kell lennünk. Ne elégedjünk meg, ha nem vagyunk roszabbak másoknál, hanem igyekezzünk a legjobbak közé tartozni. Ne járjunk azon a széles utón, melyen a nagy tömeg, a közönséges emberek járnak, hanem keressük a keskeny ösvényt, az igazak útját.

g) Az igaz vallás gyümölcse : a tett. E gondolattal zárja bé Jézus a hegyi beszédet. (7, 15—27). Az üres szó, a puszta érzelem, ha még oly kegyes is, nem sokat ér, csak annyi, mint a fán a levél és virág. A ki az Isten országának méltó tagja kíván lenni, annak tennie, cselekednie kell, az gyümölcsöt kell, hogy teremjen. A mint ö maga mondja: „Nem minden, a ki ezt mondja nekem : Uram,