Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)

Harmadik rész: Isten országának alapítójáról: a Krisztusról

80

fogamzanak. A nép közül választott magának tanítványokat is, a kiket gondolatvilágába, terveibe egészen béavatott. És számítása nem is volt alaptalan, mert a nép mindenütt örömmel fogadta, örömmel hallgatta azon egyszerű, mesterkéletlen beszédeket, intéseket és oktatásokat, melyeknek egyedüli czélja volt meggyőzni az embereket arról, hogy a vallás nem a törvény betűihez való ragaszkodásban, hanem a jó cselekedetek gyakorlásában áll, s a legvallásosabb ember az, a ki leginkább szereti Istent és embertársait, a mire ö saját életével igyekezett mindig és mindenütt példát adni.

Mind a mellett azonban, hogy Jézus tanításainak megfelelöleg maga a szeretet volt, nem kerülhette ki a világ gyűlöletét. Különösen a farizeusok és sadduceusok csakhamar halálos elleneivé lettek s elhatározták, hogy ha másként nem lehet, élete árán is elhallgattatják.

Ily viszonyok között Jézus nem kerülhette ki többé elleneit; szembe kellett velők állania s miután faggató kérdéseikre többször úgy nyilatkozott, hogy ezek kénytelenek voltak magokat legyözetve érezni, végre elhatározta magát, hogy magában Jéruzsálemben, a farizeusok és Írástudók föfészkében lép fel s ott szerez elveinek érvényt, vagy ott esik el azoknak védelmében.

Ez utolsó csakugyan bé is következett. A farizeusok, miután Jézus a jéruzsálemi templomban szemökre hányta kétszinüségöket s háromszoros jajt kiáltott reájok, csak egy gondolatot tápláltak lelkűkben: elveszteni, megsemmisíteni Jézust.

Mielőtt azonban a végcsapás békövetkezett volna, Jézus a maga szeretetének még egy szép példáját adta; megmosta tanítványainak lábait s megette velők a húsvéti bárányt, mely alkalommal az ö közel