Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)

Harmadik rész: Isten országának alapítójáról: a Krisztusról

78

A különbséget a kettő között könnyű átlátni.

Kér. János végig megmarad a szigorú pusztai prédikátornak ; Jézus ellenben a nép közé vegyül, részt vesz ezeknek örömeiben s nem a büntető biró, hanem a barát szerepét veszi fel magára.

Kér. János egy tükröt tart a bűnös emberiség elé, melyben iszonyodva szemlélik leikök eltorzult vonásait. Jézus ellenben az orvosságot tartja kezében, melylyel, a ki él visszaszerezheti azt, a mit a bűn által elvesztett.

Kér. János fenyeget és fedd, Jézus bátorít és tanít.

Mindezek nyilván mutatják, hogy igaza volt Kér. Jánosnak, midőn azt mondá: „A ki én utánam jő, nálamnál nagyobb lesz.“

Nem csak a zsidó vallásban, hanem a pogány vallásban oly jelenségekkel találkozunk azon idő tájt, midőn Jézus született, a melyek nyilván arra mutattak, hogy emberiség vallási tekintetben egy nagyszerű átalakulásra vár. Az az esmeretlen Isten, melynek a pogányok áldoztak, már igen sokakat nem bírt kielégíteni. Az erkölcsök is meg voltak lazúlva. A jobb és nemesebb szivek tehát a pogányság kebelében is egy jobb kor után esengtek s a római költők nem egyszer lelkesülve énekelték meg „kelet hősét“, a ki a világnak üdvöt hozandó lesz.

És a midőn igy az isteni gondviselés mintegy előkészítette az emberiséget arra a nagy átalakulásra, mely a kér. vallásnak lön dicső eredménye, az időnek teljességében jelent meg a Jézus Krisztus, Isten országának megalapítója.

A pogányság még egy más oldalról is nagy szolgálatot tett a kér. vallásnak, a mennyiben annak elterjedését eszközölte. Miután ugyanis Róma hatalma alá hajtotta a körülte levő kisebb birodalmakat s igy mintegy világuralomra jutott: ajtót nyitott mindenfelé az új eszmeáramlatnak.

61. §. A pogány vallás állapota.