Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)

Harmadik rész: Isten országának alapítójáról: a Krisztusról

tűzték maguk eleibe feladatul. Az ők elhivatásuk sokkal nagyobb és nemesebb volt. Ök a megismert igazságot rendíthetetlen bátorsággal hirdették. Nevezetesen ök voltak :

1- ször a királyok ellenőrei, a kik azoknak tettei felett ítéletet mondottak, őket ha kellett, megfeddették, kötelességeikre figyelmeztették és tanácsaikkal éltették.

2- szor a próféták voltak, a kik a népet bűnbánatra hívták, midőn a vétek és bűn erőt vett rajtok s a Jehova tiszteletét elhomályosulni látták. Ök nemcsak a világosság szerepét játszották, mely a sötétséget eloszlatja, hanem a sóét is, mely Izraelt a rothadástól megóvni volt hivatva.

3- szor a próféták a nép vigasztalói voltak a nyomorúság idején, úgy tüntetvén fel azokat, mint az Isten látogatásait, a melyeket azonban az Ur elfordít az ö népéről, mihelyt ez megismeri az ö Urát.

4- szer a próféták egy boldogabb jövő hírnökei voltak. S e pont az, a melyben a próféták közelebbi viszonyba jönek a keresztény vallással is az által, hogy gyakorta hivatkoznak arra a korra, melyben nem a kötáblákra, hanem a szivekbe irt törvény fog uralkodni s az ó szövetséget egy uj szövetség váltja fel, melynek részesei lesznek a földnek minden népei.

A prófétálás, mint a költészet, az emberiség közkincse és semmiesetre sincs csak Palesztinához kötve. A mi a zsidó prófétáknak mégis kiváló helyet ád az ókor más hasonló jelenségei felett, ez mindenek előtt az ők prófétálások tartalma és annak örök igazsága. Mint a legnagyobb költőket, őket is a lélek, a szellem indítja, szólítja és ragadja magával. Nincs más czéljok, minthogy kifejezést adjanak saját érzelmeiknek, saját gondolataiknak. Nyilvános helyeken, népgyülésekben, a tanácstermekben és a királyok palo— 73 —