Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Első rész: Isten országának Uráról: az Istenről
55 Ez az a nagy folyam, melynek habjai megtermékenyítik az élet mezejét. E folyam két ágra szakad: 1-ször Isten iránti szeretetre, 2-szor embertársaink iránti szeretetre. S nincs oly nemes tett, mely ne ezek közül valamelyikből szívná táplálékát, valamint megfordítva, oly cselekedet, mely sem az Isten, sem az emberek iránti szeretetet nem mutatja, soha se lehet jó. Méltán mondja azért Jézus: „E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták Írások.“ Máté 22, 40. 43. §. Visszapillantás az első részre. Midőn ezekben a szent irás és józan eszünk segítségével megismertük azt, hogy van Isten, a ki egyetlen egy; megismertük az ö lényét és tulajdonságait, mely szerint ö a legtökéletesebb lélek, a szeretet atyja, kinek bölcsesége és hatalma, jósága és szentsége sugárzik vissza a nagy mindenségben; megismertük, hogy ö e világnak teremtöje, fenntartója és igazgatója, kinek gondviselése őrködik a legnagyobb, valamint a legkisebb dolgok felett s törvényei nincsenek időhöz kötve: önként következik, hogy Isten előtt mindenkor hódoló tisztelettel boruljunk le, imádjuk és szeressük öt mindenek felett s nagy nevét soha se vegyük ajkainkra a legszentebb érzelmek nélkül. Ne gondoljuk, hogy az ismeretek és miveltség terjedésével Isten kiszorul a világból s a mint az ember értelmileg nagyobbá : Isten kisebbé lesz, mert az ember kénytelen lesz mindenkor elismerni azt, a mit a zsoltárok Írója évezrekkel ezelőtt megvallott: „Mikor látom a te egeidet, a te kezednek munkáit, a holdat és a csillagokat, melyeket te teremtettél, akkor igy gondolkodom: Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla ? vagy az embernek fia, hogy meglátogatod ötét? Noha ötét valamennyire kisebbé teremtetted az angyaloknál: mindazáltal dicsőséggel és tisztességgel megékesítetted
