Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Első rész: Isten országának Uráról: az Istenről
52 természetben vagy az emberekben; de ezek is csak a mi megpróbáltatásunkra szolgálnak, mert valamint az aranyat a tűz, úgy a lelket a szenvedés próbálja meg. A pálmafa saját terhe alatt nő, az ember lelki ereje is a szenvedésekben tűnik ki. Ne essünk hát kétségbe az isteni gondviselés felől még a szenvedések között is, hanem mondjuk ezt a zsoltárok Írójával: „Még ha szinte a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy, a te vessződ és botod vigasztalnak engemet.“ Zsolt. 23, 4. 40. §. Isten a világ törvényadója. A világ megtartásával és igazgatásával szoros kapcsolatban áll Istennek az a munkássága, mely szerint ö minden teremtménye elébe törvényeket irt. Ezek a törvények természetiek és erkölcsiek s a vallás körébe tulajdonképpen csak az utóbbiak tartoznak, a miért azoknak ismerete nélkül hiányos Istenről való ismeretünk, Megismerhetjük pedig az erkölcsi törvényeket részint a lelkiismeretböl, mely mentöl tisztább, annál határozottabban megmondja, hogy mi a jó és mi a rósz ; részint azon kiváló egyéniségek tanaiból, kiket Isten mintegy a népek vezéreiül állított az emberiség elé. Ezek közt kitűnő helyen áll Mózes az ő szövetség prófétája, mindenek felett pedig Jézus, az erkölcsi törvények feljülmulhatatlan nagy tanítója. A természeti törvények ismerete nagyban előmozdítja jóllétünket, de az erkölcsi törvények ismerete és követése nélkül annak nincs biztos alapja, mert mint a költő is mondja: „Minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha elvész Róma ledől s rabigába görbéd.“ Az erkölcsi törvények ismerete és követése nélkül nem mutathatjuk ki Isten iránti szeretetünket.
