Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Bevezetés
23 férfiút. Szereti jövendöléseit allegóriákkal és látomásokkal felékesíteni. A Kaid-korszakból való Esaiás könyve utolsó része is, nevezetesen a 40-dik résztől 59-ig, a melynek ismeretlen szerzője Jehova szolgájának képét rajzolja, ki népének bűnei miatt szenved s meghal ártatlanul. A fogság utáni próféták, a kik zsidó ország, főleg a jéruzsálemi templom helyreállítása mellett buzognak, ezek: 1. Haggeus, 520 körül. 2. Zakhariás, szintén ez időben. 3. Malakiás, 440 körül Nehemiás alatt a papok ellen kél ki s a jövő ítélettel fenyegeti őket erkölcstelenségök miatt. 4. Abdiás, kinek kora bizonytalan, az edomíták ellen jövendői; ehez tartozik 5. Jónás profetiája, melyben a prófétai elhivatás egy régi próféta képében van előállítva. 6. Dánielt a zsidók későbbi kelete miatt a szent Írások közé sorozzák. Ez a könyv ugyanis Antiochus, Epiphanes korából való, 164-ből s szerzője egy Dániel nevű próféta történetét írja le benne a fogság idejéből. Érintve van benne a messiási korszak békövetkezése is. 0) Harmadik gyűjtemény az ó testamentumi könyvekben : a szent írások, hagiographok vagy oktató könyvek. Ide tartozik: 1. A Zsoltárok czimü 150 vallásos dalgyűjtemény, a mely Dávid király idejétől a Makhabeusokig lassanként gyűlt össze s öt könyvbe volt foglalva. Az egész könyv Dávid nevét viseli, holott sok zsoltár abban más íróktól íratott. Tartalmuk részint vallás-erkölcsi, részint vallás-politikai. 2. Példabeszédek könyve, hasonlóan lassanként keletkezett vallás-erkölcsi életszabályok gyűjteménye, melynek szintén öt része van, u. m.: a bölcseség dicsérete (1—9), különböző példabeszédek (10—24), Ezekiás emberei által összegyűjtött bölcs mondások (25—29), Agur mondásai (30), Lemuel király beszédei (31 r.). 3. Enekék-éneke, egy idylli képekkel telt szerelmi költemény, melyet hihetőleg azért vettek fel a szent írások közé, mert abban Salamon király játsza a főszerepet. Később ennek a költeménynek allegóriái értelmet adtak s úgy magyarázták, mintha abban Istennek Izraelhez való viszonya lenne kifejezve; majd ismét úgy fogták fel, mint a Krisztus és az egyház közötti viszony képét.
