Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)

Függelék

fejedelmére, Jézus Krisztusra, ki a jóra és a bűntől való megszabadulásra mindnyájunknak példát hagyott hátra, melynek megtartásában és követésében áll keresztény voltunk.

5- szőr: Hiszszük, hogy a Jézus által hirdetett Isten országának alapja a keresztény anyaszentegyházban van letéve. Ennek az anyaszentegyháznak, mély egy és közönséges, feje az Ur Jézus, kinek egyenlő szolgái mind azok, kik a gyülekezetekben az ö evangéliumát hirdetik s a kik csak elhivatásukra nézve különböznek másoktól, mert szoros értelemben véve mindenki a maga papja tartozik lenni. Hiszszük, sőt tapasztaljuk, hogy az evangéliumra s általában a szent Írásra nézve, melyet Istentől ihletett, de csak emberektől irt könyvnek tartunk, az emberek különböző felfogással bírhatnak, azt a nekik adott szabad vizsgálódási jognál fogva különbözöleg magyarázhatják, minélfogva különböző vallástársulatokat is formálhatnak és tényleg formálnak is; de ez magát a keresztény anyaszentegyházat nem osztja meg, ha az evangélium legfőbb törvényét, a szeretetet minden ember egyformán tiszteletben tartja s magát ahoz alkalmazza, a mi egyszersmind legbiztosabb záloga az Isten országa eljövetelének.

6- szor: Hiszszük, hogy az embernek szüksége van külső szertartásokra is, melyek által kegyességét ápolja, fokozza s vallásos érzületének ezekben is kifejezést adjon; azonban a szertartásoknak magokban véve semmi fontosságot nem tulajdonítunk, ha hiányzik belőlük az éltető lélek, a nemes törekvés, a valódi buzgóság, az a kegyes és istenes élet, mely mindig és mindenütt jő cselekedetekben nyilvánul. Továbbá azzal tartunk, hogy a szertartások számát ok nélkül nem kell szaporítani, mert igy könnyen azok veszik igénybe az ember minden figyelmét,