Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Negyedik rész: Isten országának megvalósulásáról: az egyházról
123 lelkünk megpihenhet; kötelességünk azt megbecsülni, szolgálatában híveknek lenni, érdekeit tehetségünk szerint előmozdítani s minden erőnkből igyekezni azon, hogy terjedést vegyen a földön; mert azzal a jő, szép és nemes terjed és gyarapodik. Láttuk, hogy az egyháznak is, mint minden más társulatnak, megvannak a maga szokásai és szertartásai, amelyeket tagjainak tiszteletben kell tartani; azonban ne gondoljuk, hogy ezek a szokások és szertartások annak legerősebb támaszai és biztosítékai; mert ezek koronként változtak és változni fognak ezután is; a mi az egyházat biztosítja, az a szent lélek, melynek megalapulását is köszöni; a mig ez nem szűnik meg működni, amig tagjait ez isteni erő lelkesíti, addig külsőleg bár változásokon mehet át az egyház, lényegében nem fog megváltozni soha; ellenben, ha a szent lélek abból elköltözik, azaz tagjait többé nem lelkesíti semmi magasabb, menynyeibb czél és érdek, akkor a szertartások semmivel sem fognak többet érni, mint a koporsón a díszítések, mint a halotton az ékes szemfedö. Végül, ha tapasztaljuk, hogy a világ gyakran ellentétbe helyezi magát az egyházzal; ha tapasztaljuk, hogy mint Krisztusnak, annak ügyéért nekünk is gúnyt, diadalmat, vereséget, tán halált kell szenvedni: ne essünk kétségbe, hanem tekintsünk bizalommal a jövő elébe, mely az igazságnak előbb vagy utóbb meghozza a maga diadalát, megadja az Isten országáért, azaz a szép, jő és nemes eszmékért halálig küzdők méltó jutalmát itt, vagy az örökéletben.
