Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Negyedik rész: Isten országának megvalósulásáról: az egyházról
121 83. §. Az ítélet. Az örökélet hitével szoros összeköttetésben áll az a gondolat, hogy a halál után lenni kell még egy ítéletnek, melyben az emberek cselekedetei megvizsgáltatván, jutalmat vagy büntetést vesznek aszerint, a mint jók, avagy roszak voltak. Ide vonatkoznak Pál apostolnak eme szavai: „Mindnyájan minekünk meg kell jelenni Krisztus itélö széke előtt, hogy kiki elvegye jutalmát, a mit a testben cselekedett, ahoz képest, a mint jót vagy roszat cselekedett.“ 2. Kor. 5, 10. E szerint az utolsó Ítélet Krisztusnak tulajdoníttatik. Ezenkívül még számos helye van a szent írásnak, melyekben a Krisztus úgy van feltüntetve, mint ítélő bíró. Innen már mindjárt halála után kifejlett követői között az a hiedelem, hogy nemsokára angyaloktól körülvétetve ismét vissza fog jönni a földre, hogy itt az igazakból magának egy mennyei Jéruzsálemet alapítson, mely ezer évig fog fennállani az ö kormánya alatt, Ezt nevezik chiliasmusnak. Minő hatalma van Krisztusnak a tőlünk elvált lelkeken, azt mi nem tudhatjuk; de azt látjuk, hogy az ő visszajövetele első követői óhajtása szerint bé nem teljesült s igy a chiliasmus alatt egyebet nem érthetünk, mint a jobb idők reményét, midőn a kér. vallás győzedelmeskedni fog minden akadályon, midőn a Krisztus szelleme meghódítja a sziveket s az Isten országa teljes diadalt nyer már itt e földön. Ezt a boldog kort festi látnoki leikével János apostol is a „Jelenések“ ezimü könyvében, hol a többek között ezeket írja: „Láték uj eget és uj földet, mert az első ég és az első föld elmúlt vala. És látám a szent várost, az uj Jeruzsálemet, mely az Istentől szállá alá menyből és elkészíttetett, mintegy felékesíttetett menyasszony a vőlegénynek.“ Jel. 21, 1. és 2. 84. §. Az ítéletet követő jutalom és büntetés. Az ember a következő nap történetét sem tudhatja : mi módon tudhatná azt, hogy miből fog állani az a jutalom és az a büntetés, melyek az élet után
