Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Bevezetés
13 A kijelentés, mint a világosság sugarai a setéibe, behat és visszasugárzik a külső természetben szintúgy, mint az emberi lélekben. Ha a vallásos érzést a szemhez hasonlítjuk, úgy a kijelentést napfénynek nevezhetjük. Valamint szem nélkül nem láthatjuk a napot, úgy vallásos érzés nélkül nem találhatjuk meg az Istent; megfordítva, valamint az éj sötétében a legélesebb szem is hiába keresi a napot: úgy kijelentés nélkül vallásos érzésünk sem találhat kielégítietést. A kijelentés nagyobb és becsesebb mindén emberi műnél és találmánynál. A lelkesedésnek minden nyilatkozata, a szellemnek minden művei e forrásból fakadnak. A mint az apostol írja: „A mit az Isten felől tudhatnak az emberek, nyilván vagyon ő bennek, mert az Isten megjelentette nekik.“ Róm. 1,19. „A melyeket a szem nem látott, sem a fül nem hallott, az embernek is gondolatjába nem mentek, melyeket az Isten készített az ötét szeretőknek. Nekünk pedig az Isten megjelentette azokat az ő lelke által.“ 1. Kor. 2, 9 és 10. 8. §. A kijelentés módjai. A mily számosak az Isten munkái, oly számosak azok a módok is, melyek által magát az emberekkel megismertetheti. A kijelentésnek eszerint több módja van. Nevezetesen kijelentette magát Isten 1-ször a természetben; 2-szor az emberben és annak lelkiismeretében; 3-szór egyes emberek és népek történetében;■ i-szer egyes kiváló egyéniségek tanaiban. A természetben, a lelkiismeretben és a népek történelmében nyilvánuló kijelentést, minthogy azt minden ember megnyeri, egyetemes kijelentésnek nevezik; azt pedig, amelyet Isten csupán egyes, kiváló egyéniségekkel közöl s általok tesz érthetővé, különös, vagy tényleges vagy történelmileg közűett kijelentésnek hívják. S tulajdonképpen ez utóbbi kijelentésen alapuló vallást szokták kijelentett vallásnak nevezni; ellentétben a természeti vallással, melynek alapjául az egyetemes kijelentés szolgál.
