Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)

Negyedik rész: Isten országának megvalósulásáról: az egyházról

r Sággal bir, azt mondják, hogy Krisztusnak szükségképpen jelen kell lenni az úrvacsorában is, a mint ezek kifejezik magokat, vagy alatta, vagy felette, vagy benne; ezt nevezik consubstantiatio-nak. E nézetben vannak a lutheránusok. Ellenben vannak, akik e szavakat nem veszik betüszerinti értelemben s a kenyeret és bort az úrvacsoránál csak jel­képeknek tekintik, melyek a Krisztus megtöretett testét és vérét ábrázolják. Ezekhez tartoznak a helvét hitüek és az unitáriusok. Az első keresztények a tekintetben is ragaszkodtak Jézushoz, hogy az úrvacsoránál kenyeret és bort adtak a híveknek, később azonban, a 12 ik évszáz körül a bort kezd­ték megvonni a hívektől; a miből sok viszály támadt az egyházban, mig a reformáczió ismét visszaszerezte a kehelyt a maga tagjainak, melyet a katholikusoktól most is meg­vonnak. Ezeknek az úrvacsorát, amint mondani szokták, egy szin alatt szolgáltatják ki, még pedig ostyában, a mit ők azzal igazolnak, hogy miután az úrvacsora a Krisztus testévé és vérévé átváltozik, szükségtelen azt két szin alatt venni, mert a hol test van, ott vérnek is lenni kell. A lutheránusok hasonlóképpen ostyát vesznek kenyér helyett, de a bort is kiadják. A helvéthitiiek és az unitáriusok kenyeret és bort adnak az úrvacsoránál. Önként értetődik, hogy ima és kö­nyörgés által mindeník egyház megszenteli qz úrvacsorát, de ennek a megszentelésnek nem az úrvacsorára, hanem az azzal élőkre kell befolyást gyakorolnia; szükség nevezetesen, hogy ezeket komoly s az úrvacsora felvételéhez méltó han­gulatba hozza; bennök hiányaik megbánását eszközölje s őket a megjavulásra indítsa. így lesz az úrvacsora az, ami­nek lennie kell, valódi áldozat; igy a Jézus haláláról való megemlékezésnek meg lesz a maga erkölcsi haszna, hogy mi is meghaljunk a bűnnek, s éljünk az erénynek és igazság­nak, mint mennyei polgárok, mint Isten országának tagjai. — 118 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom