Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Negyedik rész: Isten országának megvalósulásáról: az egyházról
110 mert a mint írva van: „A hit a hallásból vagyon, a hallás pedig az Istennek igéje által.“ Róm. 10, 17. és ismét: „Boldogok, a kik hallgatják az Istennek beszédét és megtartják azt.“ Luk. 11, 28. A mint neve is mutatja, az igehirdetésnek evangeliumszerünek kell lenni, a mi azt teszi, hogy az igehirdetö tartsa szüntelen szemei előtt a szent Írást s ebben különösen Jézus evangéliumát; szükség e mellett tekintettel lenni az innepekre, mint karácson, husvét, pünköst, nagypéntek, áldozócsütörtök, újév, melyek által az egyház részint a Jézus, részint a saját maga történetének emléket emelt. Hogy mily nagyfontosságu az igehirdetés, nyilván van magának az egyháznak történetéből. Jézus beszédei által hatott. Péter apostol pünkösti beszédével alakította meg az első keresztény gyülekezetét, valamint a többi apostolok is az Isten igéjét hirdetve terjesztették el a keresztény vallást. A reformáczió az igehirdetés müve, s ma is nem az üres czeremoniákkal, hanem az Isten igéjének megható erejével lehet megnyerni a sziveket. Kérdésbe jöhet itt az, hogy ha az igehirdetőnek az evangéliumhoz kell magát tartania, nem vész-e el egyéni szabadsága? Semmi esetre, mert a kiket Jézus megszabadított, azokat nem a betű, hanem a szellem kötelezi; ezt a szellemet pedig mindenkinek magának kell megkeresni, a mint az apostol is mondja: „Mindeneket megpróbáljatok és a mi jó, azt megtartsátok.“ 1. Thes. 5, 21. Következőleg az evangeliumhirdetés nemcsak, hogy meg nem foszt senkit egyéni szabadságától, ellenkezőleg azt biztosítja mindenkinek. A mi végre az ünnepekhez való alkalmazkodást illeti, ez abból áll, hogy a prédikátor magának mindig az innepek czéljának megfelelő tárgyat választ, mi végre tudni kell az innepek eredetét és azoknak jelentését. Az innepeket az egyház nem egyszerre, hanem rendre állította fel. Időrendben első ezek közt a husvét, azután a pünköst s végre a karácson, melynek megünneplése csak a 4-dik században jött szokásba. A husvét már a zsidóknál meg volt, mint páska-ünnep, az egyptomból való kiszabadulás emlékére, a keresztények aztán ahoz a Jézus feltámadásának
