Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Negyedik rész: Isten országának megvalósulásáról: az egyházról
101 szivet megtisztítja és nemes tettekre buzdítja; ellentáll a bűn minden incselkedéseinek s megszabadítva e szerint az embert a gonoszság békéitől, bizonyságot tesz arról, hogy mindnyájan Isten fiai vagyunk; méltók arra az országra, melyet Jézus alapított e földön. Ezekből világos, hogy a szent lélek nem lehet valamely személy, vagy Isten, a mint ezt későbben, nevezetesen a konstantinápolyi 381-ki zsinat után az egyház tanította, midőn a szentháromság tanának kiegészítéséül a szent lelket is Istennek nyilatkoztatták, úgy azonban, hogy bár a szent lélek egy külön isteni személy, mindazáltal elválhatatlan az isten lényétől, tehát azzal egy, mint a Krisztus is. Hogy a szent lélek nem egyéb, mint az igazság, a szeretet, a józan elme, a szabadság s általában mindazon erények lelke és elve, a melyek Krisztust az Isten fiává magasztalták s minket is az ö követőivé tehetnek, ezt a szent irás világosan tanítja. „Mikor eljő az igazságnak lelke, az titeket minden igazságra vezérel. Ezt mondja maga Jézus.“ Ján. 16, 13. „Az Istennek szerelme kiosztatott a mi szivünkbe a szent lélek által.“ Róm. 5, 5. „A szent lélek tészen bizonyságot a mi lelkűnkkel együtt, hogy mi Istennek fiai vagyunk.“ Róm. 8, 16. 72. §. A szent lélek kitöltetése a tanítványokra. A Jézus halálával magokra maradt tanítványok lelkén erőt vett az a levertség, melyet ma is tapasztalhatunk minden háznál, hol a családfő elesett. Az a meggyőződés is, hogy Jézus tulajdonképpen meg se is halt, hiszen szelleme köztük van, s már nekik is többször megjelent: még mind nem volt elég erős arra, hogy a tanítványokat kivegye tétlenségökböl. Időre volt szükségük, hogy a csapás alatt megtört lelkök újra felegyenesedjék s a nagy mester megdicsőülésével — mert Jézus halálát már nem is tekintették egyébnek, mint megdicsőülésnek, az ö mennybemenetelének — ők is uj erőt nyerjenek az ö nyomdokiba lépni. És ez az idő a pünkösd napján végre
