A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Második rész: Az Új-Szövetség közbenjárójáról, a Jézus Krisztusról
92 Krisztus az Atya által támasztatott fel. Ellenvetések. A Krisztus feltámadása bizonyltja, hogy ő próféta volt. Haszonvétel. Krisztus mennybemenetele. A mennybemenetel igazsága és körülményei. 17. §. Föl támasztatott pedig a Krisztus az Isten ereje által, a mint tanítja ezt az egész szentirás (Csel. 2: 24, 32; 3: 15, 26; 4: 10; 5: 30; 10: 40; 13: 33 stb., 17: 31; Rom. 4, 24; 8, 11; 10, 9; 1 Kor. 6, 14; 15, 15; 2 Kor. 4, 14; 13, 14; Gal. 1, 1; Éf. 1: 19, 20; Kol. 2, 12; 1 Tliess. 1: 9, 10; Zsid. 5, 7; 13, 20; 1 Pét. 1, 21). Mert a Ján. 2: 19- 21, és 10: 17, 18 versek nem mondják, hogy Krisztus nem az Atya által támasztatott fel, hanem csak azt jelzik, hogy Krisztus nem akaratlanul adta magát a halálra, s hogy ez által jogot szerzett Isten amaz Ígéretének elnyerésére, mely szerint a Krisztus nem hagyatik a halálban (v. ö. Mát. 10, 39; Luk. 9, 24). 18. §. Ennélfogva a Jézus Krisztus feltámadása az Isten hatalma (Éf. 1, 19; 1 Kor. 1, 24; Mát. 22, 29) és dicsősége mellett tanúskodik (Rom. 6,4); mert apogányok előtt hihetetlen dolog volt a föltámadás (Csel. 17, 32). Csalhatatlan jele ez annak is, hogy a Krisztus Istentől küldött próféta volt s az ő tanítása isteni; mert ha be nem teljesedett volna az, a mi Mát. 12: 18, 40 és 6: 4 versekben irva van: azt lehetett volna következtetni, hogy vagy nem volt Istentől küldve, vagy nem végezte hivatalát hűségesen, vagy az Isten nem akarta vagy nem tudta őt föltámasztani. Már pedig nagy vigasztalás az, hogy mi is fel fogunk támadni (Róm. 8, 11; 14, 9; 1 Kor. 15: 12—20). Ezért tanittatunk arra, hogy még itt e földön új lelki életre kell támadnunk (1 Pét. 1, 3; Kol. 3: 2, 6; Róm. 6: 3, 4, 5). 19. §. A Krisztus felmagasztaltatásának második lépcsőfoka az ő mennybemenetele (Márk. 16, 19; Luk. 24: 51) és ott maradása (Csel. 3, 21). Ennek igaz-voltát tanítják a Krisztus fölemelkedését szemlélő apostolok (Csel. 1: 9 stb., v. ö. Csel. VII. 55, 56; 9: 4, 5, 17; 1 Kor. 15, 8), a boldogságban lakozó angyalok (Csel. 1: 10, 11) és a megígért szentlélek kiöntése (Csel. 2; 1 stb; v. ö. Ján. 7, 39; 16, 7; Luk. 24, 49). 20. §. Alegbizonyitására annak, hogy a Krisztus meghalt, elég volt három nap; de a menybemenetel csak
