A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)

Második rész: Az Új-Szövetség közbenjárójáról, a Jézus Krisztusról

90

a Krisztus haldia önkéntes volt

Jsten nem haragudott.

Büntetés és bűn viszonylagosok.

Krisztus halála nem örök s nem is végtelen.

Ellenvetés.

Krisztus

eltemettetése.

hogy Krisztus meghaljon (Csel. 2, 23; 4: 27, 28), s akarata előtt Krisztus önként meghajolt (Ján. 10, 17; Filip. 2, 8; Zsid. 10: 5—7; Ján. 18: 4-—11); mert a Krisztusnak a Mát. 26: 39 stb. versekben olvasható szavai nem arra czéloznak, mintha ő az Isten akaratát kiakarta volna kerülni (Luk. 22: 42, 43; Zsid. 5: 7), hanem inkább azt mutatják, hogy ő is óhajtotta azt, a mit természeti ösztönünknél fogva mindnyájan óhajtunk.

b) Mindazáltal Isten nem haragból adta Krisztust a halálra, sőt ez által épen az ó' szeretetét jelentette ki (Ján. 3: 16; 10: 17; Róm. 5: 8, 9; 1 Ján. 4: 9, 10); nem is büntetésből, mert ártatlan volt (2 Kor. 5: 2i; l Pét. 2,

22). c) Ámbár Krisztus úgy lélekben, mint testben igen súlyos szenvedéseken ment át (Mát. 26: 37, 39; Luk. 22: 44; Csel. 2, 24; Mát. 27, 46), de ezek mégsem voltak végtelenek, sem időtartamra sem terjedelemre nézve, mert a halál azoknak véget vetett (Csel. 2, 24; Ján. 19, 30), s azokat szenvedte, miket mi is szenvedni szoktunk (Zsid 2, 17; 4, 15), a szabadulás reményével (Luk. 22: 43, 46; Zsid. 12, 2); mert mikor az Isten az ő segedelmét a kegyesekkel szemben ezek kívánsága ellenére halasztgatja s mikor ezek panaszkodnak, hogy végleg elhagyattattak: a buzgó könyörgések ekkor sem zárják ki a reménykedést. A Krisztus az ő elhagyattatása fölött panaszkodott (Mát. 27, 46) ugyan az isteni segedelmet váró s azt buzgó imával sürgető kegyes lelkek szokása szerint (Ésa. 49, 14; Zsolt. 38, 22; 13, 1), de ép ez által ő az Isten iránti fiúi és teljes bizalmát nyilvánítja ki, mert Istent az ő Istenének, azaz oltalmazójának hívja (2 Móz. 20, 2). E szenvedések által Isten minket a felmutatott példa útján akart meggyőzni arról, hogy a mi főpapunk is olyan gyengeségeknek volt alávetve, mint mi (Zsid. 2: 17, 18, 4: 15, 16).

14. §. Az Ur Krisztus halálának csalhatatlan bizonyítéka az eltemettetés és- ennek körülményei; mert a mint az egyik katona dárdájával az oldalát megszúrta (Ján. 19: 33, 35), ő már meg volt halva; ha pedig a