A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)

Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről

népek előtt törvényekre méltatta (5 Móz. 4: 7, 8; Zsolt. 148, 20; Róm. 9, 4), igazgatta nagy türelemmel (Ezék. 20: 7, 8; 23: 2 5; 2 Móz. 32, 1; 4 Móz. 13, 31; 14:

1, 2, 11, 20 stb., 16, 1; Amos 5, 25; Csel, 7, 42; Zsid- 3, 17; Zsolt. 94: 10), gonddal (5 Móz. 29, 5; Neh. 9’ 21) és sok győzelemmel (2 Móz. 17, 8; 4 Móz. 21: 1,

2, 21, 22, 33, 34 stb. 31, 8; igy Jós. 4. 8, 9, 10 részek). A Jordánt kétfelé választván (Jozs. 3 r.) lakóhelyül jelölte számukra a földet, mely egykor Kananeának vagy Palestinának, azután Ígéret földének, szent földnek, Izrael országának és Judeának neveztetett, s a bennlakókat elébb kiűzvén (Jós. 24: 11, 12) közöttük azt sors útján felosztotta (Józs. 14: 1, 2 stb.)

76. §. Izrael népe között voltak pogányok is, kiket, miután a pogányságtól eltértek, a zsidó gyülekezetbe bekebeleztek; ezeket emiatt proselytáknak vagy zsidó vallásra térteknek nevezték. Közülök azokat, kik magukat a Mózesi törvénynek teljesen alávetették — a szövetség vagy az igazság proselytáínak, a kik pedig csak részben tértek át, azokat a kapu proselytáínak (kapun belöl levőknek, (5 Móz. 14, 21) nevezték; és igy Isten mintegy árnyékban előrejelezte, hogy egykor a pogányoknak is be kell az ő népe közé bocsáttatniok.

77. §. Izrael népe úgy erkölcseiben mint külső kormányzatában sok változásokon s ezekkel együtt Istennek sok nevezetes csodáin és igazságos Ítéletein ment keresztül. Mózes és Józsue halála után a Bírák kormány" zása alatt élt sok viszontagságok között és változó szerencsével; de a nép zúgolódó követelésére Isten haragjában királyt adott neki (Hose 13, 11; v. ö. 1 Sám. 8, 5), mígnem a tizenkét nemzetség szétszakadtával a Judától és Izraeltől származott két király különálló kormányzást hozott be. Végre mindkét uralom egymásután, a nép fogságba jutásával, eltöröltetvén, ma törvény nélkül, király nélkül s papság nélkül hazátlanul bujdosnak a zsidók.

IV.