A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)

Harmadik rész: A keresztény erkölcstanról vagyis a ker. vallás feltételeiről

162

Megérdemelt

halál.

Mik a parancsolatok?

Ezeknek kötelező ereje.

49. §. De a gonoszok örök halált érdemelnek; mert oly büntetést, mely súlyosságánál fogva a bűnt felülmúlná, Isten senkire sem bocsát; mert ő az ö végtelen bölcsesége szerint minden egyes bűnre a megfelelő büntetést szánta; a kik pedig a makacsok közül az ő végtelen kegyelmét, végtelen jóságát megvetették és az örök nyomorúságra vonatkozó fenyegetéseket semmibe vették, igazságos dolog, hogy megátalkodott makacsságukért az előttük gyakrabban feltüntetett büntetéssel lakóijának.

50. §. A mi kötelességünk tehát az utolsó dolgokról soha meg nem feledkezni (Préd. 7, 40), azoknak szemmel tartásával saját üdvösségünket munkálni (2 Kor. 5: 10, 11; Csel. 17: 30, 31; 1 Pét. 1, 17; 4: 17, 18; 2 Pét. 3: 11 14; Filip. 2, 12), a szerencsétlenségek

közepeit is lélekben meg nem törni (2 Kor. 4: 16—18; 5: 1 3), a szerencsés események között el nem bizakodni, tudván, hogy legigazabb biránk, Krisztus Urunk előtt bár bizonytalan, hogy mikor, de hamar meg kell állanunk.

MÁSODIK FEJEZET.

Az Isten parancsolatairól általában.

1. §. Valamint nem elegendő jutalmat tűzni ki és büntetéssel fenyegetni, ha az életszabály előírva nincs: úgy a külömböző emberi gondolkozás módnak és hajlamoknak is valamely szabályzatra van szükségük, a mely törvénynek vagy parancsolatnak mondatik. Ennélfogva az Isten parancsolatai nem egyebek, mint az ő akaratának kijelentései a felöl, hogy mit kíván Isten az emberektől (1 Pét. 3, 11).

2. §. Az Isten parancsolatainak következménye a kötelezettség; a mennyiben tudniillik az emberek érezik, hogy a cselekedet fölötti itélet-hozatal bennök korlátok közé van szoritva és Isten akaratához van kötve; és