A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Második rész: Az Új-Szövetség közbenjárójáról, a Jézus Krisztusról
144 Bizonyíték. Az Atyát kivéve, mindenek az Ur Krisztus alá vannak vetve. Az ellenségei is. 29 — 32), a bűnnek (Mát. 9: 2—6), a halálnak (Ján. 11: 43, 44). De ma már, miután Isten jobbjára magasztaltatván, mindenek felett teljes s mindenekre elégséges hatalmat kapott az Atyától, ezt a királyi méltóságot tényleg gyakorolja (Luk. 24: 26, 46; Csel. 2: 32 36; 5: 31; Filip. 2: 8 — 11; Zsid. 2: 7 9; Éf. 1: 20-20; 1 Kor. 15: 26; Jel. I. II. és III. részek) és ez az apostoli hitformában »ül az Istennek jobbján« szavakkal van kifejezve. 2. §. Hogy az Ur Krisztus ezt a tényleges hatalmat elnyerte és bírja, ennek megdönthetien bizonyitéka a szentlélek pünköst napján történt kiöntése (Csel. II.); s ugyanezen szentlélek hatásai is a mennyben uralkodó Jézus Krisztus erejét és hatalmát tanúsítják (Csel. 3: 6, 16; 4: 10; 5; 32). 3. §. Mindazáltal a Krisztus ezen hatalma alája van vetve az Atyának; mert az Atya a királyságról nem mondott le (Mát. 5: 45; Csel. 14: 16, 17: 25, 26; Ján. 14: 13; Filip. 4: 6, 7), épugy mint Faraó sem mondott le trónjáról, mikor Józsefet - - a Krisztus hatalmának előképét — Egyiptomban maga mellett királylyá tette; de azért mégis oly nagy és széleskörű a Krisztusnak ezen királysága, hogy az Atyát kivéve (1 Kor. 15: 27) a Krisztusnak alája vannak vetve mindenek (Zsid. 2: 7, 8; Filip. 10; Éf. 1: 20, 21), t. i. az ég és ott az angyalok (Ján. 14: 2, 3; 1 Pét. 3: 22; Zsid. 1: 14), a föld és ennek lakói (Jel. 1: 5; 17: 14; 19: 16), sőt a halottak is (Róm. 14: 9; Filip. 2: 10) és az ördögök (Kol. 2: 15; Csel. 16: 16 stb.) 4. §. Megtűri pedig a Krisztus ez országban az ő sok, és az övéinek sok ellenségeit, kik által a vitézkedő egyház hitét és állhatatosságát gyakorolni akarja; de ezért azoknak szándékait oly hatalmasan kormányozza és gátolja, a mint akarja; a világ végezetekor pedig azokat lerontja és eltörli, a mint kivehető: Zsid. IJ: 8 és 1 Kor. 15: 25, 26-ból.
