A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)

Második rész: Az Új-Szövetség közbenjárójáról, a Jézus Krisztusról

142

Különbség van a Krisztus halála gyümölcsének megszerzése és alkalmazása között.

Kötelességünk.

ható Róm. 4: 25; 8: 34; 1 Kor. 15: 14; 1 Pét. 1: 21, 22); mert feltámasztásában és felmagasztaltatásában tűnt ki az ő halálának legnagyobb és igazi ereje (Csel. 2: 32 stb., 1 Kor. 15: 25, 54, 56, 57; Zsid. 2: 8—10; Csel. 5: 31). Krisztus feltámadása által ugyanis nemcsak a mi feltámadásunkról (1 Kor. 15: 13-18) lettünk bizonyosak, hanem az összes ígéretek felől is (Csel. 13: 32, 33); felmagasztaltatása által és után pedig idvességünket s ennek eszközeit a kezében tartja; de mert ezek (az eszközök) az Isten akaratából elválhatlan összeköttetésben voltak az érettünk elvállalt kegyetlen halállal: ezt a Krisztus elzzenvedte, amazokat pedig az Isten megadta.

52. §. Jegyezzük meg, b): a Krisztus halálának

említett hasznai nem következnek be a mi hitünk és megtérésünk nélkül (Ján. 8: 24; Róm. 3: 25; Csel. 3:

19). Különbséget kell tennünk ezen gyümölcsök vagy hasznok megszerzése és alkalmazása (felhasználása) között; mert a Krisztus által teljesen megszereztettek azok, mik idvességünkre szükségesek (ide tartoznak: Ezsa. 53: 5; Mát. 26; 28; Róm. 5: 9—10); ámde azoknak alkalmazása— pld. a bűnök teljes megbocsátása stb. — előre megköveteli kötelességeink teljesítését (1 Ján. 1: 7), mit ha elhanyagolunk: nemcsak a halál gyümölcseit fogjuk nélkülözni (Ján. 3: 25, 16, 18, 36; Mát. 7: 22, 23; Róm. 14: 15; 1 Kor. 8: 11; 2 Pét. 2: 1 — 3), hanem még súlyosabb büntetés is fenyeget (Zsid. 10: 26 — 29; 2 Pét. 2: 19 22). Az Isten kegyelme és a Krisztus

engedelmessége mivelhogy általánosok és mindenkire rátartoznak: a hitről, mely bennünk ama kegyelemnél fogva van, mondja az Apostol, hogy az nekünk igazsá gul tulajdonittatik (Róm. 4: 5, 11, 22, 23).

53. §. Kötelességünk tehát: a bűnöket gyűlölni és azoktól őrizkedni; Isten és a Krisztus szeretetét megismerni; a bűnök sokasága miatt pedig az azok megbocsátása felőli bizalomtól s az élet megjavításától vissza nem rettenni (Zsid. 10: 19; 1 Ján. 2: 1, 2).