A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Második rész: Az Új-Szövetség közbenjárójáról, a Jézus Krisztusról
140 A Krisztus halálának első gyümölcse. 47. §. Tizenegyedszer. Reánk nézve a Krisztus halálának első haszna és eredménye: a keresztény vallás vagy az Új-szövetség megerősitése. Szokás volt a szövetségeket állatok leölésével szentesíteni, s ez a szokás a Mózesi törvényben is figyelembe vétetett (2 Móz. 24: 4 stb. v. ö. Zsid. 9: 15—20): ezért van írva, hogy a Krisztus vére az Új-szövetség vére (Zsid. 10: 29; 13: 20; Mát. 26: 28; Márk. 14: 24); és az Ur Krisztus ennek a szövetségnek nemcsak bizonyságtevője (tanúja) (Jel. 1: 5; 3: 14), hanem kezesse is (Zsid. 7: 22). Ebből következett: a) a törvénybeli szertartások járma alól való szabadulás (Kol. 2: 14, 20—23; Gál. 3: 13); b) minden nemzeteknek a Krisztus gyülekezete egy testületébe való egybeszerkesztése (Éf. 2: 14, stb.), sőt a menny lakóinak is az emberi nemmel való kibékitése (Kol. 1: 20; Éf. 2: 10 stb., Luk. 15: 10). 48. §. Második gyümölcs vagy haszon: a megszabadítás a büntetéstől és annak félelmétől, részint az által, hogy az örök élethez jogot szerzett, részint, mert arról gondoskodik s a halálos büntetést elhárítja; mert Krisztus a szenvedések által lett könyörülő főpappá, (Zsid. 2: 17, 18; 4: 15, í6, v. ö. Luk. 24: 26), élők és halottak birájává (Róm. 14: 9), s megnyervén a teljes jogot és hatalmat arra, hogy bűneinket megbocsássa s örök életet ajándékozzon (Zsid. 6: 19, 20): bennünk bizalmat teremtett (Róm. 8: 32, 34; Zsid. 8: 1 stb., v. ö. Csel. 5: 31). 49. §. Mivelhogy a bűnök vádjától és a büntetéstől csakis az szabadul meg, a ki hiszen a Krisztusban s bűneiből megtér, — ennélfogva a Krisztus halálának harmadik gyümölcs: a megszabadulás és megtisztulás a bűnöktől (Zsid. 1: 3; 9: 14, 26; 13: 12;2 Kor. 5: 15; Gal. 1: 4; Éf. 5: 25, 26, 27; Tit. 2: 14: 1 Pét. 1: 18; 3: 18; 2 Pét. 1: 9; 1 Ján. 1: 7; Jel. 1: 5), úgy az elmúltaktól, a Krisztusban való hit, a bünbocsánat hirdetése és a bűnök megbocsátása által, mint a jövőbeliektől, a menyiben a szentségre való törekvést belénk
