A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)

Második rész: Az Új-Szövetség közbenjárójáról, a Jézus Krisztusról

136

II.

Mert nem lenne helye a kegyelemnek és megbocsátásnak.

Ellenvetés: 2 Kor. 5: 21; Gál. 3: 13.

iratik le a Zsolt. 40: 7—9 versekből, hanem az ő állandó készsége arra, hogy az Isten akaratát cselekedje.

39. §. II. Azért, mert ez esetben nem lenne helye sem az isteni kegyelemnek, sem a bűnök megbocsátásának; mivelhogy a mi elengedtetett, azt jogosan felhajtani nem lehet, mert az már nem tartozás; a mi más által lefizettetett, az el már nem engedhető; s a ki a magáét hiánytalanul megkapja: adósság-elengedéssel nem dicsekedhetik. Ha az adós nem fizet is, de fizet helyette más: ennek (t. i. a fizetőnek) és nem a hitelezőnek a részén van az adakozó szívesség. Bármely és bárminemű adósság elengedéséhez megkivántatik: a) hogy az adós a kötelezettség alól feloldassék; b) hogy a hitelezőnek senki, és semmi utonmódon ne fizessen (eleget ne tegyen); sőt az igazi elengedésre inkább megkivántatik az, hogy az, a kiről állítják, hogy elenged, semmit se fogadjon el a tartozásból, — mintáz, hogy az, a kinek elengedtetik, semmit se fizessen; mert az elengedés: teljes lemondás a jogról ama dologra nézve, melyet valaki elenged. E szerint minthogy sem a törvénybeli áldozatok nem voltak a bűnökért járó fizetések, sem az állatok nem bűntetteitek meg, — a törvényes áldozatok végrehajtása után a bűnök elengedése vagy a büntetéstől való megszabadítás kegyelemből lett (3 Móz. 4: 20, 26, 31, 35; 5: 10, 13, 16, 18; 6: 4), ámbár »engesztelési név alatt a papnak (3 Móz. 16: 32) és az áldozatoknak (4 Móz. 5: 8; 19: 20; 28: 30) tulajdonittatott.

40. §. Szorosan véve az Úr Krisztus sem bűnnek (2 Kor. 5: 21), sem átoknak (Gál. 3: 13) nem mondatik; hanem e bibliai helyek arra czéloznak, hogy Isten megengedte, hogy a Krisztussal úgy bánjanak, mint gonosztevővel s azzal a halálnemmel büntessék, mely a leggyalázatosabb és átkozottabb volt (5 Móz. 21: 23); és pedig a mi bűneinkért, a mi erőteljes kifejezésekkel van leírva (Ésa. 53 r. egészen s főleg az 5, 6, 8, 10. versek), hogy megszabaduljunk ama rosztól, mely fenye-