A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Második rész: Az Új-Szövetség közbenjárójáról, a Jézus Krisztusról
133 büntetetlenül nem hagyhatja is (Péld. 17: 15), Isten senkinek sem köteles számot-adni. 30. §. Ennélfogva, nyolczadszor: Isten sem a büntető igazságosságra, sem a kegyelmező kíméletre kényszerítve nincs; teljes és szabad hatalmában áll a bűnöket megbüntetni vagy elengedni a szerint, a mint, a mikor és a mitnódon neki tetszik. Vagyis: az Isten természete nem követeli meg, hogy a bűnöst szükségképen fölmentse vagy elitélje, hanem az ő szabadakaratától függ a bűnöket elengedni vagy büntetni, a mikor úgy tetszik; mert Isten a megbánóknak a bűneit megbocsáthatja (Csel. 2: 30), a büntetést elhalaszthatja (Róm. 2: 4, 5; 9: 12; 2 Pét. 3: 9), szelidebben büntetheti, mint a bűnösök érdemelnék (Zsolt. 103; 129: 3, 4; 2 Esdr. 9: 17; Siralm. 3: 31—33; Ján. 4: 2). Igazságos dolog ugyan, mikor Isten a vétkezőket bünteti (2 Thess. 1: 6; Róm. 1: 32), de nem igazságtalanság, ha elengedi; mert a bűn után járó köteles büntetést a bűnös nem számítja sajátjának, annyira, hogy annak felfüggesztését igazságtalanságul, azaz, az ő jogai megtagadásául magyarázná. 31. §. Kilenczedszer. Az isteni igazságossággal ellenkezik az ártatlant büntetni. Mert a büntető jog előre fölteszi a büntethetés (büntetendőség) jogát, mely jog az érdemtelenségből van, ez pedig a bűn. Tehát nincs büntetés bűn nélkül; mert a büntetés az akaratlan vagyis kényszerű szenvedés roszsza a törvény ellen akaratosan vagyis szándékosan elkövetett cselekvés roszszáért. A méltányos igazságosság azt követeli, hogy inkább a bűnös bocsáttassák szabadon, mintsem az ártatlan büntettessék. Isten a bűnösöknek is kegyelmez az ártatlanokért, az atyák kegyességéért és az ezeknek tett Ígéretért (Róm. 11: 28; I Móz. 18: 25, 26, 32; 19. 2.', 22; 20: 7, 17, 18; 1 Kir. 11: 4, 12, 32; 15: 3, 4; 2 Kir 8: 19; 19: 34; 2 Krón. 6: 42; Zsolt. 132: 10; Mát. 24: 22, 24; 2 Krón. 21: 7); s megtiltotta, hogy bárki is a mások vétségei miatt büntettessék (5 Móz. 24: 16; Ézék. 18: 20; 2 Kir. 14: 6; 2 Krón. 25: 4; 2 Móz. 22: 33 stb., 2 Kor. 2: 10). A büntetés előre föltételezi a bűnt.
