A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)

Második rész: Az Új-Szövetség közbenjárójáról, a Jézus Krisztusról

118

19- 23) s tiszteletünket az Atyában határoljuk (Ján. 14: 1, 12: 44; Róm. 10, 11). Nem tilos dolog az Isten akarata szerint Istenre irányuló bizalmat, a kellő határok között, Istennek más követei iránt is nyilvánitani, — a mint látható: 2 Móz. 14, 31; 2 Krón. 10: 20.

85. §. Ennélfogva Istent úgy tiszteljük, mint a kitől és a kiből mindenek; az Ur Krisztust pedig, mint a ki által mindenek; — mert jóllehet az által, hogy a Közbenjáró Krisztust, mint Isten küldöttjét tiszteljük —ugyanakkor az Atyát is tiszteljük: mindazáltal az a tisztelet, mely az Atyában határozódik, különbözik attól, a melyet a Krisztus iránt mutatunk. Az Atya ugyanis segítségül hívható a Krisztus segítségül hivása nélkül is, mint történik ez az Úr imájában vagyis a Mi-Atyánkban (és Csel. 4: 24, 25 stb.). Krisztus is imádkozott az Atyához (Mát. 26: 39, 42, 44; Ján. 16. rész egészen), sőt az Atya a Krisztus által imádtatik. A mint szeretjük felebarátunkat (1 Ján. 4: 20, 21), úgy szeretjük az Istent; s az Ur küldöttjeit befogadva, befogadjuk a Krisztust (Mát. 10, 40; Márk. 9: 37; igy Mát. 25: 40, 45; 1 Thess. 4: 8; 1 Sám. 8: 7).

HARMADIK FEJEZET.

Az Ur Krisztus elhivatásairól általában; s különösen az ő prófétai hivataláról.

1. §. Miután a Krisztus személyét immár vizsgálat alá vettük: most vizsgálni fogjuk az ő kötelességét vagy hivatalát, a mi általában véve nem egyéb, mint az emberi nem számára az őrök üdvösségről gondoskodni. Ezért mondatik a világ idvezitőjének vagy megtartójának (Mát. 1: 21; Luk. 2: 11; Ján. 4: 42; Csel. 5: 31; 13: 23; Éf. 5: 23; Filip. 3: 20; 1 Tim. 1: 1; 2 Tim. 1: 10; Tit. 2: 13; 1 Ján. 4: 14. így lásd: Ján. 3, 17; Zsid. 5: 9; Csel. 4: 12).

Különbség az Isten és a Krisztus tisztelése között.

A Krisztus az Idvezitő.