A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Második rész: Az Új-Szövetség közbenjárójáról, a Jézus Krisztusról
112 I. tanulság. II. tanulság. ban sem elődje sem utódja nem volt, mint örökkévaló főpapnak (Zsid. 6, 20; 7, 3), mert nem a papi törzsből származott, mindazáltal az Áron-féle papoknál mégis kitünőbb volt; de mint Isten Fiának neki is volt atyja, és anyja Mária, nemzetségi sorozata le van Írva Mát. I-részben, született és meghalt. 68. §. Első tanulság. Mindazok a felséges és isteni dolgok, melyeket az irás a Krisztusról magasztalólag állít, a Máriától született názárethi Jézusra ráillenek. Ugyanis Isten fiának mondatik az ember fia (Ján. 5, 27; v. ö. 25 és 28 verseket; Mát. 16, 13 és 16), az atyáktól eredettnek (Luk. 1: 31, 32, Csel. 2: 30; Róm. 9, 5), egyszülöttnek és elsőszülöttnek, ki meghalni tudott (Róm. 8, 32; Ján. 3, 16), elsőnek és utolsónak (Jel. 1, 17; 2, 8), báránynak, kinek vére volt; a Dávid gyökerének és sarjadékának (Jel. 22, 16); mondatik királynak (Mát. 16, 28), a föld királyai fejedelmének s a halottak elsőszülöttjének (Jel. 1, 5); ő, ki megöletett, méltó, hogy mindenektől tiszteletet vegyen (Jel. 5: 12, 13; Luk. 24,26); neve minden névnek fölötte van, mert engedelmeskedett az Atyának (Fiiig. 2: 8, 9); bíró is lesz az ember fia (Ján. 5: 20, 21, 22, 27; Csel. 17, 31; v. ö. Mát. 19, 28; 24: 27, 30, 37, 39, 44; Mát. 13: 37 44). 69. §. Második tanulság. Mikor [az Istenre és a Krisztusra ugyanazon czimeket és neveket (mint idvezitö, megváltó, első és utolsó), cselekedeteket és tulajdonságokat alkalmazza az irás: ezek az Atyára, mint legfelsőbbre, a Krisztusra pedig mint alárendelt és függő személyre illenek. A Krisztusnak élete van önmagában, vizsgálja a sziveket és veséket, de Isten ajándékából (Ján. 5, 26; Csel. 2: 23, 28); mindenható, az Atya kegyelméből (Mát. 28, 18; Ján. 13, 3); megtesz mindent, mit az Atya, mert látja, hogy az Atya miket cselekszik (Ján. 5: 19—21, 30; 10: 25). A csodákat az Atya hatalmából cselekedte (Csel. 2, 22; 10, 38), s tiszteltetik, mint az Atya kiküldöttje (Ján. 5. 23; 7, 16; 11, 41; Filip. 2: 9—11).
