Ágoston József: A Hódmezővásárhelyi Unitárius Egyház története - Unitárius kereszténység 3. (Budapest, 1936)

„Ahányszor megcsendül s imára hiv szavam,

Két szívnek jóságát dicséri ajakam.

Érchangom szárnyain ég-föld között járok,

Innen imát viszek, onnan áldást hozok.

Égben is, földön is fennszóval hirdetem:

Csak a teste pihen kinn a temetőben.

Kovács József lelke él az iskolában, lemplom köveiben, föld barázdájában.“

(Barabás István.)

Alig egy esztendő elteltével, 1928. julius 20-án Kovács József özvegye, Czimmermann Anna is követte férjét a sírba. Kovács József és jóságos szivü felesége nevét zengi az uj harang széthullámzó érchangja. De róluk susognak aranyhajukkal összebújva a buzafejek is az egyház földjein. Az ő szerető ölükben tanulnak az unitárius gyermekek is az iskolában... Amikor a harang szava délben és vasárnaponként imára hiv, lekerülnek a kalapok az unitárius fejekről, mert érzik, hogy hangjában a Kovács-házaspár lelkei szólalnak meg s hangjukkal intenek egy jobb, egy szebb jövendőért való szent küzdelemre. Az urasztali térítőn is az ő nevük fénylik, azoké, akiknek teste most már egymás mellett nyugszik a temető csöndes ölén, de a lelkűk boldogan imádja az egy élő Istent, amiért őket ily szép, ily fenséges munkával bízta meg.

fiz egyházi élet újjászületése.

Az egyházi élet teljes felébredése összeesik azzal az idővel, amikor Biró Lajos lelkész került 1928. augusztus 19-én a gyülekezet élére. Biró Lajos beköszöntésével az újra virágzásnak induló

25