Ferencz József: A Duna- Tiszamenti Unitárius Egyházkör. Képes krónika (Budapest, 1940)

pesti gyülekezet, mely az egyházkor magja volt, s egy kissé mindig és ma is, leányának és gyermekének tekintette és tekinti a vidéki már önállósult gyülekezeteket, hatalmas változáson ment keresztül. Az erdélyi menekült unitárius vezetőréteg itt telepszik meg, s a budapesti gyülekezet újjászervezett negyvenkét tagú presbitériuma valóban unitárius és magyar értéket jelentett. A budapesti lelkészi kar száma is állandóan gyarapodott, a tényleges szükségnek megfelelően. 1920-ban, amikor a hódmezővásárhelyi egyházköri közgyűlés egybegyűlt, Budapesten Józan Miklós mellett Bíró Lajos a másodlelkész, Hódmezővásárhelyen Barabás István, Füzesgyarmaton Kincses László és Polgárdíban Kozma Zoltán lelkipásztorok állnak őrt a nyáj mellett. Az említett egyházköri közgyűlés 1920. július hó 4-én Józan Miklós esperest, püspökhelyettesi hatáskörrel ruházta fel, mert a megváltozott körülmények következtében az érintkezés Erdéllyel teljesen megszakadt.

Ettől az időtől kezdve az egyházkörre, mely egyházi életünk törvényes rendjében a másodfokú hatóság szerepét töltötte be, s mint ilyen a történelem folyamán mindig értékes és eredményes feladatot tudott betölteni, a harmadfokú szerep is a vállára hullott, melyet akarva

10