Ferencz József: A Duna- Tiszamenti Unitárius Egyházkör. Képes krónika (Budapest, 1940)

pesti gyülekezet, mely az egyházkor magja volt, s egy kissé mindig és ma is, leányának és gyer­mekének tekintette és tekinti a vidéki már ön­állósult gyülekezeteket, hatalmas változáson ment keresztül. Az erdélyi menekült unitárius vezetőréteg itt telepszik meg, s a budapesti gyülekezet újjászervezett negyvenkét tagú pres­bitériuma valóban unitárius és magyar értéket jelentett. A budapesti lelkészi kar száma is ál­landóan gyarapodott, a tényleges szükségnek megfelelően. 1920-ban, amikor a hódmezővásár­helyi egyházköri közgyűlés egybegyűlt, Buda­pesten Józan Miklós mellett Bíró Lajos a má­sodlelkész, Hódmezővásárhelyen Barabás Ist­ván, Füzesgyarmaton Kincses László és Polgár­­díban Kozma Zoltán lelkipásztorok állnak őrt a nyáj mellett. Az említett egyházköri közgyű­lés 1920. július hó 4-én Józan Miklós esperest, püspökhelyettesi hatáskörrel ruházta fel, mert a megváltozott körülmények következtében az érintkezés Erdéllyel teljesen megszakadt. Ettől az időtől kezdve az egyházkörre, mely egyházi életünk törvényes rendjében a másod­fokú hatóság szerepét töltötte be, s mint ilyen a történelem folyamán mindig értékes és ered­ményes feladatot tudott betölteni, a harmad­fokú szerep is a vállára hullott, melyet akarva 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom