Derzsi Károly (szerk.): A Budapesti Unitárius Egyházközség templom-szentelési ünnepélye alkalmával 1890. évi október hó 26-án mondott imák és beszédek - Unitárius kis könyvtár 43-45. (Budapest, 1890)

nyúlni, egyes vonásokban túlszárnyaltatni látjátok: Megismeritek-e őt az idvesség fejedelmének, a ki élet, út, igazság, a legtökéletesebb kijelentés, avagy azt vélitek, hogy nélküle is üdvözölhettek; a szabadság, a melylyel megszabadított, a világosság, melyet e kor fénylő miveltségéből nyertetek, titeket sokkal meszszebbre vezetett ? Hogyan ?! De hát mélységesebben pillanthatunk-e bé az örök Istenség titkaiba, mint ő pillantott? Hogyan, a mi értelmünk sugara magasabbra tudna-e a mennyei sphaerákba felszállni, mint ő felszállott; többet birna-e, akár lángeszünk, a menny végtelenségéből átölelni, mint a mennyit az ő isteni szelleme, mértékfeletti nagy ereje átölelt ? Hogyan ? Teljesíthetjük-e mi Isten akaratját ő nélküle, megállhatnánk-e az élet vészei, e háborgó hullámok, és haragos zivatarok közt, ha nem közelit és nem világit előttünk a hit fényével ; mind e csapásokat és szenvedéseket, melyeket sokszor könyhullatással kell hordoznunk, mindez üldöztetéseket, melyek gyakran ránk szakadnak, mint fergeteg, mind e szivszaggató fájdalmakat, melyeket halandó ember ki nem kerülhet — el tudnók-e viselni, nem kellene-e e nyomasztó terhek súlya alatt földre roskadni, hogyha nem látnok magunk előtt e fénylő alakot biztató, vigasztaló és erősítő mennyei reménynyel?! . . . Nem! }nem adatott az emberek között ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk !* E név az emberiség világossága.

S e név mindannak, mi az emberben szent és dicső, magasztos és nagyszerű lehet, a foglalatja. Hogyha a hit az ő fényénél világot gyújthat, a remény az örökkévalóság régióig emelkedhetik, erény, erkölcsiség, fenkölt érzelem az ő nemes és fenséges szivvilá. gában mindig termékenyülni, mindig növekedni fog-3*

35