Jakab Elek: Emlékirat a budapesti unitárius templom felszentelési ünnepélyére 1890. okt. 26. (Budapest, 1890)
—-$> 7 <$-— Oly nagy gondolkozó, az Isten léte és lénye titkának zsidó és görög eredeti forrásokból keresztényi áhitatos lélekkel, de bölcsészileg kutató szellem, minő az övé volt, nem elégedhetett meg az 1568. és 1569-ki vitáknak a közönségre tett azon átalános hatásával, hogy a Szentléleknek személyes, Krisztusnak Atyjához hasonló istensége sokak lelkében nem talált többé hitelre: az ő tökélyre vágyó lelke határozott alakban és tételekben vágyott látni tanainak és küzdelmeinek végeredményét. Az ő kegyessége s igazságért égő lelki szóraja mély hódolattal s mintegy szent féltékenységgel töltötte el egész lényét Isten iránt; nem tudta, nem akarta megosztani felséges tökéletességét senkivel. Kálvin híveinek a józan ész által meg nem fogható ama tana: hogy a minden hatalmát Istentől vett Krisztus hozzá hasonló, vele lényileg egy mindenható Isten, a mit ők hatalmi kényszerrel akartak az emberiség lelkiismeretére erőszakolni, bántotta vallásos kedélyét s világosság után sovárgó értelmét. 0 maga elitéltetésekor kijelentette, hogy már 1573. tartott a kolozsvári nagy templomban beszédet, a gyulafejérvári és nagyváradi hitviták szellemében, Jézus emberi természetéről, és arról, hogy imádni s isteni tisztelettel illetni egyedül Istent lehet és kell. Hívei, lelkipásztor társai tudták ezt, és senki nem szólalt fel ellene, akkor Blandráta sem, hihetően azért, mert az ország Békés Gáspár trónkövetelése miatt forrongásban, s a lengyel királyság dolga Varsóban és Krakkóban függőben volt. Itthon úgy mint Lengyelországban szükség volt az unitáriusok rokonszenvére. A mint mindkét dologban a fegyver döntött, az unitáriusok a legyőzött Békésben támaszukat elvesztették, s Báthory István a lengyel királyi trónt, Kristóf öcscse az erdélyi fejedelmi széken az ő helyét elfoglalta, Dávid Ferencz ellen az üldözés azonnal megkezdődött; a püspökségben ugyan 1576. ajan. 26-ki medgyesi országgyűlésen megerősíttetett, de ezen túl, az unitáriusok zsinattartási jogát s hitelveik szabad hirdetését korlátoló mind szigorúbb és szigorúbb törvények hozattak, melyeknek éle egyenesen ellene irányult. 1578-n tavászfélt ő a főtéri nagy templomban prédikált s Jézus emberi természetét és elégtételét fejtegette, érintve, hogy őt, mint embert isteni tisztelettel imádni nem kell, a mint házikörében, bizalmas emberei, a prédikátorok és segédpapjai jelenlétében másszor is szólott. Blandrátának titkos besúgók mind a templomban, mind a magánkörben mondottakat megírták, ez tudatta a fejedelemmel, akinek előterjesztésére azon évi ápr. 27 — május 5-ki kolozsvári országgyűlésen a hitujítók [Innovator] ellen azon törvény hozatott: „hogy a kik hitújításban találtatnak, a fejedelem a más két valláson levő Superintendens állal — a kik mellett mindkét valláson levő főember tanácsosi is legyenek — nyomoztassa ki, az újítóra tette bizonyítassék rá, s a fejedelem fosztassa meg hivatalától és mozdíttassék el. Blandráta, hogy
