Jakab Elek: Emlékirat a budapesti unitárius templom felszentelési ünnepélyére 1890. okt. 26. (Budapest, 1890)
~^> 19 <$>mondá Buzogány — mind kcdvezőleg. Az ő rövid Angolországban léte, s ottani működése a magyar angol érintkezéseknek e század első feléből utolsó mozzanata, mely azt be is zárja. Ötödik Fejezet. Irodalmi és tudományügyi érintkezések. A mit Jakab József 1848. mint kívánatost jelölt meg: „hogy az erdélyi unitárius theologusok London Manchester-New-College nevű theologiai akadémiáján végezzék be tanulmányaikat“ — azt Steinthal biz. tag 1859. a londoni unitárius nagygyűlésen határozott eszme és korszerű indítvány alakjában terjesztette elé, melynek tartalma az volt: „hogy két erdélyi unitárius ifjúnak a londoni említett akadémián két éven át tanulhatása s a theologiai tanfolyamnak bevégezhetése végett az angolok is, az erdélyi unitáriusok is évenként adjanak 100—100 font sterlinget, s az ifjak végezvén, váltsa fel őket más két tanuló.“ Ez időtájban három kiváló ifjú: Ferencz József — a mostani nagyérdemű püspök — Buzogány Áron és Marosi Gergely németországi tanulmányaik végezte után tapasztalásszerzés végett Londonba mentek, s ott az évi nagygyűlésen résztvevén, a már elébb érintett indítvány tárgyalásának tanúi voltak. Ferencz József püspök idei jul. 14-ki levelében ezt Írja nekem róla: „Mi is jelen voltunk ama nevezetes gyűlésen. Steinthal indítványát egyebek közt azzal is támogatta, hogy azzal az Erdélyben jártakor az unitárius ügynek nagy szolgálatot tett, útközben elhalt Tagart emlékét tartoznak megtisztelni, a ki ez eszmének barátja volt s jelentésében maga akarta indítványozni. ..“ Az indítvány köztetszéssel fogadtatott, smár nekünk megajánlták az első alapítványi segélyt, ha ott tanulmányainkat tovább folytatni akarnók. De nekünk az Egyházi Főtanácstól az azonnal hazamenetel s tanári helyeinknek Kolozsváratt elfoglalása volt rendelve, s mi haza jöttünk. Ez idő után hamar kezdődött az erdélyi unitárius ifjaknak Londonban tanulása.“ Az első, a ki az angolok alapítványi segélyét élvezte, 1860-62. Símén Domokos volt. Az alapítvány csak egy ifjúra lépett életbe, mert az Egyházi Főtanács 50 fontnál évenként többet adni e czélra nem volt képes, ennyit adtak tehát az angolok is. 1882. a junius 8-ki londoni nagygyűlésen meghatároztatott, bogy ezen túl az eddig szokásban volt két év helyett, különösen azért, hogy a nyelv nehézségeit leküzdeni idő legyen, az ott tanuló magyar ifjak három évet töltsenek, a mibe az erdélyi Egyházi Főtanács szívesen beleegyezett. Ez alapítvány üdvös következménye egyfelől az, hogy a tanuló ifjak megismerkednek az angol élettel és erkölcsökkel, ottani tanuló társaikkal barátságot kötnek, melyaz egész életen át-2*
