Derzsi Károly et al.: A budapesti Unitárius Anyaegyház megalapítási ünnepe. Imák és beszédek. Elmondva 1881. octóber 2-án első rendes isteni tisztelet alkalmával Budapesten, az ágostai hitvallásúak Deák-téri főiskolája dísztermében (Budapest, 1881)
I. Beköszöntő ima és beszéd, tartotta pERZSI jÁÁROLY, budapesti unitárius lelkész IMA. A mi segedelmünk legyen az Istentől! Ámen. Isten, végtelen lény! kit az egeknek egei be nem foghatnak, ki jelenléteddel a mindenséget betöltőd, s így e szent helyen is jelen vagy! Hozzád jövünk, téged keresünk ez órában. Ott voltál te, ott működött erőd, midőn a világok rendszeresen alakulni kezdettek, s ott vagy ma is, midőn czéljaid szerint tovább alakulnak. Ott van, ott nyilvánul akaratod, midőn a végtelen térben az átomok költözködnek s központra találva új világtestté válnak; midőn az idő mérhetlenségében az események egymást követik. Ott vagy az emberi szív ártatlanságában, mely bizalmasan feléd sóhajt; a lelkiismeretben, mely küzdelmei közt hozzád kiált. — Hozzád folyamodtak ezredek folyamán a népek milliói; téged imádtak, mint hatalmas urat, vagy mint szerető atyát. Téged kerestek a puszták magányában, források titokzatos mentén — barlangok homályában, a napnak fényölén — a hajnal hasadtában s az est gyászkebelén. Téged keresünk mi is, mint szerető atyát, szerető gyermekei, hogy el ne bocsássunk, a mig meg nem áldasz. Ez áldásoddal akarjuk kezdeni pályafutásunkat, mert tőled a kezdet, tőled a vég. — Oltárt emelünk neked e pálya kezdetén .... Szivünk legyen az! Koszorúkat rakunk reá . . . Vajha soha el ne hervadnának! — reményeink virágai azok. Áldozatot teszünk reá Kanaán bő terményeiből. Vajha soha ki ne apadnának! — keblünk tiszta patakjából valók azok. Jó illatú szereket is gyújtunk . . . Vajha örökké füstölögnének ! — hitünk s bizalmunk tüzéből szállanak fel azok. Ne-1*