Derzsi Károly et al.: A budapesti Unitárius Anyaegyház megalapítási ünnepe. Imák és beszédek. Elmondva 1881. octóber 2-án első rendes isteni tisztelet alkalmával Budapesten, az ágostai hitvallásúak Deák-téri főiskolája dísztermében (Budapest, 1881)
32 Diadal ez . . . szép és magasztos igazán! Nem vér, nem rombolás jár harczaink nyomán. Kiizdelminkben szent czél, szent eszme vezetett — A mi fegyverünk is a béke s szeretet! — S mégis-mégis, mind viharos volt múltúnk! Vakság, félreértés keresztezte ütünk . . . Már-már leroskadtunk a csüggedés miatt, Miként Idevezitőnk a keresztsúly alatt. De az égből olykor egy szózat hallatott; „Biz z a t ok ...küzdjetek. — É n v eletek vagy ok!“ Hogy velünk volt — és van : bizonyság enap rá, A midőn kegyelmét újból ránk árasztá. íme, a kik valánk szétszórt nyáj a pusztán, A vallás italát epedve szomjuzváu — Adott nekünk pásztort, ki midőn a lélek A siralom völgyén eltikkadva tévelyg: Hitünk forrásából nyújt enyhítő cseppet. Hogy legyünk a harczban annál eró'sebbek! Nem hiába gyűlt ki Horeb csipke bokra! Mesés, csodás álmok változnak valóra. Az üldözött eszme — késve bár, de végre, Bízonynyal eljut az Ígéret földére. Világol. . . melegít. Önmagának fénye, Önmagának s nekünk tfízoszlop az éjbe! Ti, kik ez eszmének, reménytelen korba’ Életet adtatok, élettel adózva — S t e, ki mindannyi közt nagyobb, dicsőbb voltál, A kit összetörtek ... de meg nem hajoltál.*) S évszázak múltán is sirodból kitörve, Merész szellemeddel feljöttél a földre — Hogy halljuk még egyszer lángoló hitedben A biztató jelszót: „ne félj én kis sergem!“ — Ünnepelvén újra újabb győzedelmet: Legyen emléketek a mával is szentebb ! És ti mind-mind..! kiket itt bár nem nevezek — A hit vesszejével vezénylő Mózesek — A kiknek élete, tette buzgósága, *) Dávid Ferenc’z.
