Derzsi Károly et al.: A budapesti Unitárius Anyaegyház megalapítási ünnepe. Imák és beszédek. Elmondva 1881. octóber 2-án első rendes isteni tisztelet alkalmával Budapesten, az ágostai hitvallásúak Deák-téri főiskolája dísztermében (Budapest, 1881)
12 tán kétségbe nem vonható, az a kérdés támadhat, hogy ama nagy vallásrendszerek közül, melyek több száz, sőt ezer éves fennállásuk által létjogukat történelmileg bebizonyították, melyik a leghelyesebb, melyiket vagy melyikből mennyit fogadjunk el s hirdessünk? A buddhistákhoz menjünk-e, kik számban legtöbben vannak, vagy a hindukat kövessük spirituális sőt mysticus vallásgyakorlatukban vagy a persák erkölcs-vallásához forduljunk, a Zend-Avestákból magasztos hymnusokat s imákat zengve: „Az égre biztam lelkemet s hirdetni fogom a mi tiszta, mind addig, mig élek“ stb. ? Melyiket válaszszuk? Kereszténynek könnyű a felelet: megmaradunk a kér. vallásban. És miért? Nem csak azért, mert annak alapitója, a szent könyv szerint természetfeletti utón született s halála után épen istenittetett; hisz ez más vallásalapitókkal is megtörtént; a hívők tömege legendákba, csodás mesékbe burkolta hősei bölcsőit, s apotheosist zengett eltűnt koporsójuk fölött minden időben. Nem csak azért, mert feltámadott, hisz az elhunytak szellemei meg szoktak jelenni azok előtt, kik velők együtt éltek. Nem csak azért, mert égbe ment, mert ez Izrael prófétájával, a regék több hőseivel s köztük Róma első királyával is megtörtént. Nem csak azért, mert született, meghalt, föltámadott, mennybe ment, hanem azért, mert é 11, élt a szó nemesebb, a szó valódi értelmében. Élt s tanitott, s tanításai az emberi természet mélyéből indulva, ugyanabban visszhangr a találtak és találnak máig is; mert tanításait erkölcsi elvekre, a jóra és igazra építette; mert az embert önmagába nézni s önmagát saját lelkiismeretében keresni buzdította. Szabályt alkotott ember és ember között: A mint akarod, hogy mások veled cselekedj enek, te is úgy cselekedj másokkal. Ennél is többet tett; ily szabály már előtte létezett; erkölcsi mondatokba foglalt alapelveket hirdettek már előtte is sokan. Az erkölcs magában még nem is vallás. Ő az istenérzettel együttjáró kötelezettség érzetét felújította, de ugyanekkor át is alakította; új fogalmat csatolt hozzá, új tartalmat öntött beléje, s ez volt: szeretet Ugyanezt tette az Isten és ember, az ember és ember közti kölcsönös viszony lényegévé is. És midőn az istenatyaságot s alatta az embertestvériséget megalapította: a humanitás vallását, mint a val - lások legfelségesebbjét, mint az erkölcsélet gyémántkoronáját tüntette fel És mindezt ő nemcsak beszélte, hirdette, hanem, a mi legfőbb: élte, életével bizonyította. Ezért nagy, ezért utólérhetetlen e megvalósult embereszmény, Jézus; mert benne a pusztai magányban nyert ihletése. 40 napi elmélkedése s Istennel való közlekedése nemcsak pillanatnyi benyomást gyakoroltak, hanem a val-
