Első nyilvános unitárius istentisztelet Pesten az ev. Reformátusok Tanintézetének tanácstermében június 13-án 1869-ben (Pest, 1869)

7

misiteni. Mások hallani sem kívántak felőle semmit, azon ma is sokaktól vallott elvből indulva ki, hogy minden újítás, főleg a hit dolgában, veszélylyel jár, s ezért azt minden áron, még meggyőződésünk megtagadásával is, kerülni kell. így lön aztán az unitárius vallás részint ismeretlenül elítélve, részint ismerve hallgatással mellőzve, századokon át.

Azonban, a mint a latin közmondás tartja : a kinek ideje van, élete is van. Oh mert az az idő, atyámfiai! végtelen nagy erő és utolérhetetlen nagy mester. Alkot és ront, felemel és a porba súlyt, életet ad és ismét kioltja, a mint örök törvényei hozzák magokkal. Nehéz nyomai alatt birodalmak és trónok, mint homokbuczkák, szétmállanak, mig ápoló kezei között a porszemek kemény kősziklákká és óriás bérczekké nőnek. Csak egy ember nyom alatt is mennyi változást szül az idő. Előtanui vagyunk ennek mi magunk, mert talán egy korszakot sem jellemez annyi változás, mint a melyben élünk. Ipái1 és művészet, földművelés és kereskedelem, nemzetgazdászati és kormányzati elvek mily különböző szint és alakot nyernek folytonosan. A korszellem ily átalakító ereje a különböző vallások egymás iránti viszonyát sem hagyhatta érintetlenül. Sok van ugyan még hátra, mig az egykor elkeseredésig vitt kölcsönös megvetés és lenézés helyébe mindenütt őszinte és minden utógondolat nélküli kölcsönös becsülés és türelem lépik; de a felekezetiesség — Istenek hála — mégis elvesztette kizáró jellemét ; a vallás ma senkinek sem szolgálhat sem emeltyű, sem akadály gyanánt, legalább ama hivatalos és ezzel jogos üldözés megszűnt. A vallások egyenjogúsága törvény által szentesittetett, a honnan már csak egy lépés a teljes vallás-szabadság. Naponta szaporodnak az újkor evangéliumának apostolai, kik a kereszténységet nem a hitczikkek holt betűibe, hanem az igazságot kereső lélek szellemi nyilatkozataiba helyeztetik. E nagyszerű változásnak köszönjük mi is a mosolygóbb hajnalt, mely vallásos éltünk egén annyi zivataros nap után felderült; a mire nézve méltán hivatkozhatnánk azon kedvezőbb Ítéletre, a melyben egyházunkat az ujabbkori vallásos mozgalmak élén álló nagy tekintélyű és elismert jelességü férfiak részesítik, hivatkozhatnánk azon polgár-jogokra, melyeket Europa jelentékenyebb államaiban nyertünk, vagy a közel jövőben nyerni remélünk ; de legyen elég