Első nyilvános unitárius istentisztelet Pesten az ev. Reformátusok Tanintézetének tanácstermében június 13-án 1869-ben (Pest, 1869)

X m a

Öröklétű löten! kit véges elménk meg nem foghat, de szivünk érez : lelkünk szent áhítatával imádunk ez ünnepélyes pillanatban is.

Öli Uram! kicsoda mehetne végére a te hatalmadnak és bölcsességednek, melylyel az időket és történeteket, sorsunkat s annak minden változásait igazgatod. Mi csak azt látjuk, hogy egyik század a másikra lép , a történet szálai átnyúlnak az időn s az örökkévalóságon ; sorsunk most lever, majd ismét felemel, hogy a te akaratod menynyen és földön meglegyen.

Felemelő, lelkesítő és megszentelő érzésekkel vesszük mi most ajkainkra nagy nevedet, hogy e helyen összegyűlhettünk, s téged, Isten, hitünk szerint, szabadon tisztelhetünk.

Oh légy áldott Atyánk! hogy a hit és lelkiismeret szabadságának mind több-több keblet megnyersz, s ezáltal diadalra juttatod azokat a nagy és dicső elveket, melyeket a keresztény egyház alapitója, az Ur Jézus Krisztus, hir-. (letett s magát azokért feláldozni is kész volt. Légy áldott, hogy szabaddá tetted a mi hitünket is testvéreink között, a kikkel együtt kell élnünk, és együtt kell meghalnunk e földön, melyet nemes önérzettel mondunk hazánknak s a melyről tudjuk, hogy a nagy világon e kivid nincsen számunkra hely.

Vajha annakokáért méltók volnánk ezen te jóságodra és szeretetedre, szeretetnek örök kútfeje! Vajha hitünknek szentségét, életünk szentsége és az igaz kegyesség által tudnék kimutatni; mert a hitnek tüköré a jó cselekedetek, melyek nélkül azt felismerni nem lehet.

Ez a mi törekvésünk is, szent Atyánk, Istenünk! csak kérünk, adj hozzá kitartást és erőt, mely nélkül aka-1*