Első nyilvános unitárius istentisztelet Pesten az ev. Reformátusok Tanintézetének tanácstermében június 13-án 1869-ben (Pest, 1869)

20

ben ama jobb részt, mely el nem vétethetik tőlünk soha. Ámen.

Urvacsora-vétel után :

Imádsággal léptünk be e hajlékba, imádsággal távozzunk innen.

Áldások örök kutfeje, szent Isten ! Légy áldva, légy magasztalva a mi lelkűnktől még egyszer e helyen, hol lelki áldozatunkat bemutattuk. E nap egy uj korszakot nyitott meg életünkben s mi kegyelettel fogjuk őrizni annak szép emlékét. Most érezzük igazán, hogy te nem lakozol kézzel csinált templomokban s jelen vagy mindenütt, hol gyermekeid lélekben és igazságban imádnak tégedet. A hozzád emelkedő szív esdő fohászait meghallgatod a szabad természetben szintúgy mint a néma kőfalak között.

Most immár távozunk, hívnak az élet megszokott gondjai és dolgai. Atyánk, Istenünk! jöjj velünk te is gondviselő szereteteddel és áldó kezeddel. Ha szerencse kiséri lépteinket : ne hagyj elbizakodni; ha búbánat látogat meg : ne hagyj leroskadni. A te erőd védjen és tartson meg minket sorsunk minden fordulataiban. Mi egyedül benned bízunk és remélünk : ne hagyj reménységünkben megszégyenülnünk. Ámen.

Zä^rsz ó.

Békesség legyen veletek egyen-egyen és együttesen, keresztény atyámfiai. Ha tisztultak érzelmeitek, erősbiilt akaratotok : őrizzétek meg azokat. Békesség veled is barátságos hajlék, mely minket befogadál. Ne aludjék ki belőled soha az a tűz, mely a múzsákat lelkesíti, sőt annak fénye ragyogja be az országot kelettől nyugotig, déltől északig.