Első nyilvános unitárius istentisztelet Pesten az ev. Reformátusok Tanintézetének tanácstermében június 13-án 1869-ben (Pest, 1869)

reséget kereső emberek, a sötétség fiai által keresztfára feszittetett.

De ha már ily fájdalmas a megemlékezés, miért ujitjuk meg annyiszor ? Azért, k. ai ! mert általa mindannyiszor kitartásra, kötelességeink lelkiismeretes teljesítésére, egymás megbecsülésére és szeretetére buzdittatimk. Az a gondolat, hogy az Ur Jézust az igazságtól a halál félelme sem tudá eltántorítani, hogy ő meggyőződéséért kész volt a keresztet hátára venni s midőn mindenki elhagyá : akkor is szeretettel csüngött az embereken, sőt még ellenségeinek is megbocsátott: minket is hasonlóra kell, hogy indítson, bennünk is hasonló elhatározást kell hogy szüljön. Többet mondok. Az Ur Jézus nem láthatá meg önfeláldozásának dicső következményeit, s még sem táutorodott meg az igazság utján : mi az ő fáradságának gyümölcseit már élvezhetjük, mi látjuk, hogy az igazságot elnyomni lehet, de megölni nem; mert az a sírból is feltámad, ennélfogva kétszeresen fköteleztetiink annak keresésére és gyakorlására.

És ez lenne már az úrvacsorával való élés tulaj donképeni czélja. Ezért vették azt az első keresztények s veszik ma is utódaik. Ily elhatározással lépjetek ti is e szent asztalhoz s ne feledjétek, hogy midőn annak áldásaiból, az Ur Jézus megtöretétt testére emlékeztető kenyérből, s az Ur Jézus kiontatott vérére emlékeztető borból résztvesztek : az örök szépnek és jónak jegyzétek el magatokat; ne feledjétek el, hogy itt ma is az erénynek, a nemes és kegyes életűek esküsztök örök hűséget.

Mielőtt azonban az úri szent vacsorával élnénk, emeljük fel szivünket az Istenhez.

Atyámfiái, imádkozzunk :

Szent buzgalommal, lelkünk teljes alázatával hajiunk meg előtted, egyedül imádandó Isten, Atyánk az Ur Jézus által! kinek jóvoltoddal teljes az ég és föld és mint lényed: szereteted is végtelen.

Oh Uram, ki tudná kilesni a te gondolatidat és á te terveid titkaiba ki pillanthatna be ? Mint a napbanézőnek homály száll szemére : akként homályosul el bennünk is minden, ha értetlen észszel dolgaidba akarunk avatkozni; de látjuk, hogy intézkedéseidnek végeredményében mindenkor bölcsességed nyilatkozik s még az áldozatokból is áldásnak forrása fakad fel számunkra.

18