Első nyilvános unitárius istentisztelet Pesten az ev. Reformátusok Tanintézetének tanácstermében június 13-án 1869-ben (Pest, 1869)

14 egymástól merőben különböznek, nemcsak ruházatra és nagyságra, hanem műveltségre és jellemre nézve is, a lég­hajót illetőleg pedig kettőnek sincs egymással egyenlő vé­leménye, hanem mindenik mást meg mást tart felőle. A léghajó mind jobbau-jobban telik, a köteleket tartó embe­reknek mind több-több erőt kell kifejteni, hogy még vissza­tartsák, de minden erőlködés hiában, egyszer csak azon veszik észre magokat, hogy bár egyik sincs valamely külső kapocs által egymáshoz kötve, gyermek és nagy ember, ifjú és öreg, miveit és műveletlen a léghajóval a köteleken mindnyájan a levegőben függenek. A lég­hajó összetartja őket.. .Így tartja össze , k. atyámfiai! az Istenben való bit is az embereket, daczára azon különb­féleségeknek, melyekkel egyik is, másik is Istenről bir, s a ki ezt nem érzi, a ki nem tud felebarátja iránt szere­­tetre buzdulni, mert az másként gondolkozik mint ő, mást hiszen mint ő, más utón keresi idvességét mint ő: az, ai! a léghajóról lecsüngő kötelet sem tartja szilárdan kezében, az bizonyára Istenhez sincs vallásos hit és érzés által va­­lódilag hozzácsatolva. Annak méltán szemére lobbanthatná az apostol: Ha valaki ezt mond an dj a: szeretem az Istent és az ő atyafiát gyiilölendi, hazug az; mert a ki nem szereti az ő atyafiát, a kit lá­tott, mi módon szerethetné az Istent, a kit nem látott. Igen ai! szeressük embertársainkat hit, rang és nem­zetkülönbség nélkül; mert ez az Istenben való hitnek leg biztosabb próbaköve. Ne nézzük senkiben az urat és szol gát, a királyt és koldust, a hatalmast és tehetetlent, hanem csak az embert, közös eredetünket és közös rendelteté­sünket. Tartsuk szüntelen szem előtt a parancsolatot: Azt cselekedj étek másokkal, a mit akartok, hogy mások cselekedjenek veletek, és ismét: Szeressed a te felebarátodat, mint tenmaga­­dat. Gondoljuk meg, mennyi jót tehetnénk egymással ke­zet szorítva. Ott, a hol érdekeink összeütköznek, legyünk egymás iránt illő kímélettel; még ellenségeinknek is bo­csássunk meg. így jön el aztán, a miért naponta imádko­zunk, az Isten országa mihozzánk ; igy lesz e föld test­vérek hazája; ezzel adjuk csalhatatlan jelét keresztyénsé­­güuknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom