Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1939 (Budapest, 1939)

diáknak s megér ez annyit vasárnap is, mint egy órai tovább lustálkodás. Akik ezt a szellemet csak könyvekből ol­vasták s úgy ismerkedtek meg vele, azok a fővárosi élet könnyed modernségével, hogy úgy mondjam élnevethetnek e sorok felett. „Ami jó volt Kolozsvárt és Székélykeresz­­túron, az nem feltétlenül jó a modern Buda­pesten.“ De kedves szülök, ne feledjétek, nin­csen ám kétféle unitárismus magyar rögökön. És ami jó volt s ma is jó Kolozsvárt és Ke­resztáron, az vagy jó Budapesten is, s úgy itt is unitáriusok az unitáriusok, vagy nekünk itt nem jó s akkor keressetek valami más ne­vet, mert az unitárius névhez lassan így nem lesz semmi közünk Budapesten. Ahány gye­rekünk, annyiféle iskolába jár, de unitárius iskolába egy sem. Csak a hittanóra s az Isten­tiszteletek az egyetlen adottság, ahol gyerme­keinkben az unitárius közösség érzete kifej­lődhetik. Ma hiába fizetik a szülök odaadással az egyházi adójukat, jövendőnket csak akkor biz­tosíthatjuk, ha gyermekeinkben a testvéri ösz­­szetartozás érzését megerősítjük. Erre kell a hittanóra és az Istentisztelet. Hogy áldoza­tokkal jár úgy a szülök, mint a gyermekek részéről? Istenem, hát Dávid Ferenc sem farsangi kedvtelésből halt meg a dévai börtönben s az unitárius élet értékét azóta is mindig az érette hozott áldozatok mérték meg. Milyen rossz a, csonkahasai diáknak, hogy egy héten többet 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom