Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1939 (Budapest, 1939)

hogy mit hisznek. Még a magyar unitáriusok is homlokegyenest ellenkező nézeteket vallanak sokszor a legfontosabb kérdésekre nézve, nem is említve, hogy az angol és az amerikai unitáriusok egészen sajátos fejlődésük során a mienktől elütő hitnézeteket hoztak létre. Mondom: ez a közhiedelem. A valóságban azonban nem így áll ez a kérdés. Természetesen akadhatnak tájékozatlan, vagy önfejű unitáriusok, akik külön nézeteket vallanak, amint hogy minden felekezetben akadnak ilyenek, — a nagy unitáriusok és a hivatalos testületek azonban olyan egyöntetűséget tanúsítanak a fontosabb kérdésekre nézve, ami egészen csodálatos, ha tekintetbe vesszük, hogy legtöbbször úgy írták müveiket és adták ki ú. n. szimbolikus irataikat, hogy azt sem tudták: él-e még rajtuk kívül egy Istent valló teológus.

Mik ezek a fontosabb kérdések, melyekben minden szabadelvű keresztény egyetért az unitárius okkal? Mindenekelőtt az egy személyü Istenbe vetett hit. Aztán Jézus embervoltának hangsúlyozása. Ugyanakkor azonban az ember származásának és értékének felemelése az isteni fogalomhoz. Mi nem azt tagadjuk, hogy Jézus az Isten fia volt, hanem azt állítjuk, hogy mi is azok vagyunk, — mondotta egyik XVIII. századbeli angol unitárius.

E hármas tétel elfogadása aztán együtt jár persze a szentháromság, a helyettes elégtétel, az eredeti bűn, a Biblia szószerinti ihletettsége stb. régi dogmák elvetésével.

33