Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1939 (Budapest, 1939)
Á nagyvilág unitárizmusa. Száz évvel ezelőtt még úgy tudtuk, hogy a 35.000 magyar unitáriuson kívül senki sem vallja az egy-Isten hitét. Ma pedig az unitáriusok nemzetközi társasága (I. A. R. F. Utrecht, Hollandia) valamivel több, mint húsz millió egy-Isten-hívőt tart nyilván a föld 18 országában. A különbség „szembeszökő“. Anynyira az, hogy az ember úgy érzi, valahányszor reágondol, mintha a szemébe szökött volna valami s meghatott, forró könnycseppeket pergetne onnan végig az arcunkon. Mi sem lenne természetesebb, minthogy most részletes bemutatást írjunk ezekről a mi külföldi hittestvéreinkről. Erre azonban, sajnos, nem csak az itt rendelkezésemre bocsátott hely, hanem még az „A mi unitárius örökségünk“ 560 oldala sem látszik elégnek (annyira nem, hogy új kötetet tervezek az unitárius gondolkozók, szónokok és vezetőemberek részletesebb ismertetésére ). Részletes bemutatás helyett próbáljuk meg inkább kiemelni azokat a jellemző sajátságokat, amelyek összefűzik ennek a 18 országnak az unitáriusait. 1. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy külföldi hittestvéreink nem nevezik magukat mindenütt egyformán unitáriusnak. Az elnevezés eme eltérései azonban nem csak nálunk fordulnak élő. A reformátusok például nevezik magukat (hivatalosan is) presbiteriánusoknak, kálvinistáknak, remonstránsoknak (az 30