Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1939 (Budapest, 1939)

A magyarországi unitárius egyház.

Az esztendő for dúló alkalmával ismételten megkérdezzük magunkat, hogy mit vitt el az óesztendő, s melyek azok a reménységek, melyeknek teljesülését az új évtől várjuk. Húsz esztendeje annak, hogy gyakorlatilag önálló életre kényszerült a magyar unitárius egyház kilencedik egyházköre, mely a Duna-Tiszamente unitáriusságának összefogó szerve.

Amikor húsz esztendővel ezelőtt hirtelen határsorompók nőttek ki a Királyhágó lábai előtt, akkor a kilencedik egyházkörben négy gyülekezet maradt magára. Ha figyelmesen áttanulmányozzuk azt a területi beosztást, melyet egyházunk Igazgató Tanácsa 1939. január hó 1-én léptetett életbe, akkor megláthatjuk a változásokat és fejlődést. 1918-ban a változás idején négy gyülekezetünknek négy temploma volt, a budapesti Koháry-utcai templomon kívül Hódmezővásárhelyen és Füzesgyarmaton szép templomok, Polgárdiban pedig imaház várta a hívek seregét.

A változás gyarapodást hozott a hívek lélekszámában. Jönnek a menekülők seregében egyházunk hívei közül is. A gyakorlati szükség teremti meg a második budapesti unitárius templomot az angol és amerikai testvérek áldozatkész segítségével, melyet ma Unitárius Misszió Ház néven ismerünk. Az erdélyi menekültek két helyen építenek hajlékot maguknak. Az elsőt Debrecenben, ahol egyik régebben ott elhalálozott hívünk nemes ado-26