Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1939 (Budapest, 1939)

lödő fordulatnak eredménye lehet. A biblia olvasását akkor tartja üdvösnek, ha, arra Isten lelke vezet. Az egy Istenben és egyetlen fia uralmában találja meg szíve örömét. Csupa lángoló hit és lebomlás Isten, mindnyájunk Atyja és az Ő fia, az úr Jézus Krisztus előtt, akinek ö alázatos gyermeke, illetve szolgája akar csak lenni. Türelmessége lelki meggyőződés, hogy az Isten ajándékozza nekünk a hitet és így nem szabad az isteni ajándékot másban megrontani.

Az unitárius embert úgy jellemzi, hogy az olyan anyagból van gyúrva, aki mindig elégedetlen, az általános eredményeknél mindig többet akar, mindent jobban akar, mint a körülötte forgolódók.

Mint ember, jó fia volt szüleinek, jó testvére testvéreinek és barátja mindenkinek. Lelki fölénye jó hatással volt az őt hallgatóra. Tudta emelni azt, aki vezettetni engedte magát. Isten gyarló, beteg testtel, de érző lélekkel bocsátotta el, hogy legyen kisszámú, de a kéklő hegyeken járó egyháza egyik fáklyavivője.

Példaadásáért legyen áldott az ő emlékezete.

Újvári László.

20