Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Egyházi egyleteink élete

templomba jár egyházával szemben még nagyon sok kötelessége van, olyanok, melyek kötelességek a saját, egyéni szempontjából is. Nem beszélek itt anyagiak terén fennálló kötelességekről, bár ezek is fontosak és elválaszthatatlanok a más értelemben vett kötelességektől, hiszen különösen Budapesten minden megmozdulás kiadással jár. Én nem tartom elégnek még azt sem, ha valaki készséggel fizeti ki egyházi adóját, vagy ad bármilyen célra, de nem vesz részt személyileg megmozdulásinkban, közös életünkben. Igazi unitárius életnek nevezem annak az életét, aki hacsak teheti minden istentiszteleten részt vesz, de emellett meghallgatja előadásainkat, eljön egy-egy közös összejövetelre. Mondhatnám úgy is, hogy mindenütt jelen van, mert szinte kötelességének érzi, hogy ott legyen. Ez az aktiv unitárius élete.

Ennek a célnak állanak szolgálatában egyesületeink. Hála Istennek van belőlük bőven s így minden unitárius ember megtalálhatja azt az egyesületet, mely neki legjobban megfelel, melyben jól érezheti magát.

Általában minden emberben meg van egy érzés, mely arra kényszeríti, hogy szerény legyen. Nagyon szép dolog a szerénység kétségen kívül, de nem szabad megengednünk azt, hogy ez a szerénéység egy súlyos lelkinyomokat hagyó alsóbbrendűsegi érzéssé fajuljon* Nem szabad ennek az érzésnek annyira meggyökeresedni, hogy egy egész életre kiható pesszimizmussá legyen, mert az ilyen élet csupán halódó élet, tengődő élet.

96